Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 10. szám - Ćosić, Bora: Az új lakó

olvas, később vált írónővé, olyanná, aki egy teljes könyvet megírt a fülszövegek nyelvezetében. Az egész könyv egy nagyon hosszúra nyúlt fülszöveg az ezt megelőző, nem irodalmi életéről, mely később irodalmivá változott. Éppen ezért az ő könyvének nincs fülszövege, hiszen lehetetlen lenne pár mondatban bemutatni egy olyan könyvet, amelyet a fülszövegek nyelve ihletett.

Ezt követően mesélek neki is a kisesszémről, amelyben az emelőszerkezetről írok, s amelyet a lifttel való utazásaim ihlettek. Erre azt válaszolja, hogy nagyon találóan összekötöttem a liftet az ő utazásával - az emberi törekvéssel, hogy mind magasabbra és magasabbra emelkedjünk! Azt mondja, van egy barátja, egy Düsseldorfban megjelenő lapnál, lehet, hogy ő lehozná az esszémet. Lenne azonban itt egy apró probléma, tudniillik a lapot ketten szerkesztik, az említett úr és egy kollégája - a gond az, hogy ez a kolléga nem Düsseldorfban él, hanem Essenben. A lapot állandó telefonkapcsolatban szerkesztik, ami ennek az egész szerkesztői munkának egyfajta sajátos ízt ad. Ezenfelül, ügyelni kell arra, hogy az esszémet okosan fordítsák le, mert sok szó a németben rendkívül furcsán hangzana, illetőleg elképzelhető, hogy a legegyszerűbb műszóknak valami teljesen váratlan alakja van. Itt van mindjárt a lift szó, amit itt úgy mondanak, Fahrstuhr - szék, amely utazik! Éppen ezért a legfontosabb az, hogy találjak magamnak egy jó és megbízható fordítót, aki mindent, amit én a saját nyelvemen elgondolok, hűen átültet a maga nyelvére. Bár a fordításoknál a kilencven százaléka elveszik annak, amit minden külföldi író könyvének megírásába fektetett. Mindezt bizonyítani tudja egyike az itteni legnagyobb spanyol műfordítóknak, aki magáról kis híján úgy beszél, akár egy lóról, akinek semmit sem sikerült a „saját" spanyol íróitól német nyelvre átültetnie; mindazon könyvek, amelyek egy bizonyos spanyol írótól német nyelven kiadásra kerültek, valójában egy német műfordító könyvei, aki ezt a spanyolt olvasta. Holland származású háziasszonyunk maga is megtapasztalhatta az idegen nyelvre fordított szerzők sorsának mostohaságát, s most úgy olvassa saját könyvének német fordítását, akár egy ismeretlen német írónő könyvét. Ezért is ajánl most nekem nagy szakértelemmel egy nagyon barátságos lányt fordító gyanánt, aki ugyan nem ismeri az én nyelvem, de kiválóan tud oroszul, ami ugye nagyon hasonló.

Ez a lány már sok orosz könyvet lefordított, és most ez a kísérletezés az én liftes szövegemmel igazi kihívást jelentene számára. Egyedül egy orosz -én nyelvű szótárra lenne szüksége, melynek segítségével azután könnyen megértené a különbséget a szavak értelme és szelleme között, mert - a fordítók legnagyobb szerencsétlenségére - minden nyelvnek van egyfajta sajátos szelleme, míg egy hozzá hasonló másik nyelv szelleme merőben más, mondhatnánk, hogy mindenben az ellentéte! A kolléganőm tudja jól, mit jelent egy kis nyelven írni, olyanon, mint az övé, amely leginkább az óceánjáró hajókon használatos. Éppen ezért a holland irodalmárok számára az lenne a legbölcsebb, ha az óceánjárók életét írnák meg, nem pedig arról értekeznének, hogy milyen az élet Észak-Európának azon a kis szegletén, amely valamikor szintén tenger volt. Egy Hollandiában élő holland író élete ugyanis nem sokban különbözik legközelebbi írótársáétól, aki egy óceánjáró hajón él. Az ő sorsuk a tenger, csakis a tenger - ebből a szempontból nézve az én berlini kolléganőm mindent megtesz annak érdekében, hogy könyveivel meg10