Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 10. szám - Győri László: Katapult; Kinyílna a súlyos márvány; Faluszél; A kapu
Faluszél- Hová megy, néni?- Csak ide a földre.- Sétálni egyet? Jót tesz az a csontnak.- Séta? Nem szoktam én sétálni, dehogy! Kimegyek, hogy beszéljek a földdel. Beszélgessek egy kicsit a földemmel. Ki szoktam néha beszélgetni hozzá.- De hát itt minden föld már másé.- Másé, nem másé, csak az én földem az. Én kapáltam, én gazoltam régen, én vetettem rajta. Az a föld az enyém, a repce lehet másé, de ami termi, örökre az enyém. Én görnyedtem rajta. Szót értünk mi ketten. A néni nekivág, megy-megy a faluszélnek. A határban egy kicsit a földjével beszélget. A tudós nézi, nézi, ahogy ballag. Visszatér a házba, falusi házába, s hosszan eltűnődik. És mi hallgatjuk messze, az aszfaltos város tudós műhelyében meséjét a néninek, a földnek, ahogy az akadémikus nekünk fölidézi. Aztán elránt a nagy-nagy tudomány a nénitől, a földtől. Elmélet párolog, tudós szavak töltik meg a műhelyt. Workshopról esik szó, zvorkshopról workshopra lépkedünk. Áfáidhoz ragadt néni ballag és megáll kint a faluszélen. A földjével beszélget, elnyeli az este. 4
