Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 9. szám - BAHGET ISKANDER HETVENÉVES - Pomogáts Béla: Magyarország megszállása: Kovács Imre könyve és ennek tanulságai
portja pedig mind tűrhetetlenebbnek érezte, hogy az egyik szövetséges párt élén olyan politikus áll, aki szembe kíván szegülni hatalmi törekvéseivel. 1947 elején, midőn az elvi viták már a gyakorlati politika mezejére csaptak át, és Rákosiék kezdeményezésére a szovjet állambiztonsági szervek letartóztatták Kovács Bélát, a kisgazdapárt főtitkárát, Kovács Imre lemondott a politikai életben viselt tisztségeiről, és barátaival, a többi között Sz. Szabó Pál volt népjóléti államtitkárral, Pap István képviselővel és Molnár Józseffel, a nagybudapesti pártszervezet volt főtitkárával elhagyta azt a pártot, amelynek sikere érdekében oly sokat tevékenykedett. A következő országgyűlési választáson már ellenzéki programmal, mint Balogh István Független Demokrata Pártjának jelöltje, szerzett mandátumot. Szeptemberben a Balogh-párttal együtt a Független Kisgazdapárthoz csatlakozott, a tervezett nagyobb pártalakulat azonban már nem épülhetett ki. Ellenkezőleg, Kovács Imre veszélyeztetett helyzetbe került, egyre-másra kapta a figyelmeztetéseket arról, hogy a politikai rendőrség valamilyen akcióra készül ellene. Mint Elindultam szép hazámból — onnét-e? És hova jutottam című - 1975-ben keltezett, s az Új Látóhatárban 1981-ben megjelent emigrációs önéletrajzában elmondja, csakhamar arra kellett eszmélnie, hogy összeesküvéssel vádolják: „Rövidesen minden kétségem eloszlott. Lakásomról (Váczi utca és a Kaas Ivor utca sarkán) gyalog jártam be a parlamentbe. Fél tízkor indultam, a sarki újságárusnál megvettem a Szabadság c. kommunista bulvárlapot, első oldalán öklömnyi betűk ordították: Kovács Imre összeesküvése Pfeiffer Zoltánnal a népi demokrácia megdöntésére (máig sem tudom, hogy miért pont vele párosítottak). Pfeiffer rövidesen családostul távozott, tudtam, én se maradhatok sokáig; de azt is tudtam, hogy méltósággal kell elmennem. Magyarország a hazám, szép, nagy terveim voltak vele; sunyi módon nem somfor dúlhatok el." Ezt követve 1947. november 17-én, Prágán keresztül, titokban elhagyta az országot és emigrációba vonult. Nem akarta az emigrációt választani, de nem indokolatlanul látta úgy, hogy a Rákosi-féle politika, illetve az, hogy ezzel a politikával szembefordult, veszélyezteti szabadságát, esetleg puszta életét. Mindezzel Kovács Imrének az a politikai tevékenysége, amelyet Magyarország megszállása című könyve részletesen és elemző módon ismertet, kényszerű módon véget ért. Meg kell állapítanom, hogy számos magyarországi elvbarátjának és politikustársának a szerep- vállalásával ellentétben egyáltalán nem dicstelenül, minthogy ő nem csak a háború idején, és nem csak a háborút követő három „demokratikus" esztendőben, hanem élete végéig hű maradt azokhoz az elvekhez, eszményekhez, amelyeket fiatalon képviselt. Ezek az eszmények az imént érintett „harmadik út" gondolatköréből származtak, ezeket képviselték, jóllehet feltűnése idején: a harmincas évek közepén még elutasította ezt az ideológiát. Az 1943-as szárszói találkozón még bizalmatlanul figyelte Németh László előadását, és visszatekintve a „népi mozgalom hőskorára" később is szóvá tette ezt a bizalmatlanságát: „Abban akkor nem tudtam egyetérteni Németh Lászlóval, hogy a magyarság egyik fél között sem választhat, csak a harmadik oldal egy harmadik út maradt számára. Én azt vallottam, hogy igenis állást kell foglalnunk és választanunk kell, különben vakon zuhanhatunk a vesztes sorsába, ami meg is történt". (Új Látóhatár, 1958) Emigrációs tapasztalatai következtében Szabó Zoltánhoz és Gombos Gyulához hasonlóan alakította ki azt a meggyőződését, hogy a két ideológia és politikai világrendszer küzdelmében a „harmadik út" ideológiáját, egyféle „demokratikus szocializmus", de mondhatjuk így is: szociális tekintetben a hatékony demokrácia eszmekörét kell képviselnie. (Azért merészkedtem erre a tautológiára, mert a magyar politikai nyelvezetben jelenleg a „szocialista", a „szocializmus" szavaknak szinte általánosan pejoratív értelme van, minden bizonnyal a Kádár János nevéhez köthető korszak következtében, holott a „szocializmus" fogalmának az eredeti magyar politikai hagyomány szerint vajmi kevés köze van Rákosi és Kádár uralmához és ideológiájához.) Kovács Imre ideológiai és politikai állásfoglalását hitelesen jellemzik azok a megállapítások, amelyek Molnár József A „harmadik út" politikusa című - az írópolitikus ötvenedik születésnapja 105
