Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 9. szám - BAHGET ISKANDER HETVENÉVES - Pomogáts Béla: Magyarország megszállása: Kovács Imre könyve és ennek tanulságai

1977-es évfolyamában megjelent írásában beszámol róla, szinte egyik pillanatról a másikra jelent meg. „A Márciusi Front gondolata - olvassuk - a budapesti Central Kávéházban született meg, ahol szerda délutánonként a népi írók találkoztak. Nem valamennyien, csak azok, akik a fővárosban vagy a környékén laktak, s még inkább akikben a megismétlődő beszélgetések során kikristályosodott egy népi, demokratikus program. A törzsvendégek megfértek a nagy kávéház egyik plüsshuzatú páholyában. E szerda délutáni összejövetelekről sohasem maradt el Illyés Gyula, Féja Géza, Sárközi György, jómagam. Sokszor odaült hozzánk Kodolányi János, Szabó Lőrinc, esetleg Zilahy Lajos; ha Budapesten volt: Tamási Áron, Erdei Ferenc, Veres Péter. Nagy ritkán Erdélyi József, Sinka István; viszont nem emlékszem, hogy Németh László közénk telepedett volna egyszer is. Ő magányos ember volt, szigetlakó. Ha nem fértünk el a páholyban, odahúztunk még egy asztalt, néhány széket, de a kiterjeszkedett társaság még így sem számolt többet egy tucatnál. Amikor híre ment, főleg a Márciusi Front megalakulásakor, hogy szerda délutánonként a Centrál Kávéházban találkozunk, betoppantak vidéki értelmiségiek, diákok, sőt még parasztok is, aztán aláírás-gyűjtők, érdeklődők." Ezt követve a Márciusi Front vezetői a tiszántúli radikalizmus hagyományos fellegvárában, Makón rendeztek tömeggyűlést, s ezen ismét kinyilvánították a már meghirdetett követeléseket. A Makói Kiáltvány a mozgalom működési körének kiterjesztését jelentette be, egyszersmind a szabadságjogok megerősítését kívánta.

Kovács Imre a harmincas évek végén és a háborús esztendőkben bátran szállt szembe az akkori kormányok politikájával, amely végül is történelmének egyik legsúlyosabb katasztrófájába taszította az országot. Szerepet vállalt azokban a politikai mozgalmakban, amelyek azt a feladatot tűzték maguk elé, hogy az országot kivezessék az értelmetlen háborúból, így jelen volt az 1942-ben alakult Történelmi Emlékbizottság tagjai között is, az 1941. november 1-jén a Kerepesi úti temetőben rendezett koszorúzási ünnepségen, amely egyértelműen kiállott az ország háborús részvétele ellen, 1942 márciusában, öt évvel a Márciusi Front megalakulása után, a Petőfi-szobornál és a pesti Vigadóban rendezett demonstráción, ahol ő olvasta fel az ellenállási mozgalom nevében a nevezetes negyven- nyolcas, március 15-i követeléseket, majd Bajcsy-Zsilinszky Endrével közösen ő helyezte el a parasztság nevében a szobor talapzatára a koszorút. Miként később elmondja, hirtelen ötlettel „népi ultimátumot" szegezett a hatalommal szemben: beszéde végén Kossuth Lajost idézte, aki kilencvennégy évvel korábban a következőkkel fordult a nemesi követek felé: feletek, ha akarjátok, nélkületek, sőt ellenetek, ha kell."

Háborúellenes magatartása következtében még a Vezérkari Főnökség hírhedt kémelhárító szervezetének börtönét is meg kellett járnia. 1942 áprilisában ugyanis Basil Davidson, az angol kémszolgálat tisztje, valamint a magyar Pálóczi Horváth György újságíró (ugyancsak az angol titkosszolgálat ügynöke) titkos üzenetet juttatott el Budapestre Cserépfalvi Imrének, az ismert könyvkiadónak, Bálint Györgynek, a neves baloldali publicistának és Kovács Imrének. Az üzenethozót figyelte a Gestapo, s Budapestre érkezve letartóztatta a kémelhárítás. A titkos levél három címzettje így, mit sem sejtve az egész bonyodalomról, ugyancsak a kémelhárítás kezére került. A nyomozók nagyarányú kémkedési és szervezkedési ügyet szerettek volna konstruálni, ez a törekvésük azonban nem sikerült, s nem hosszú idő múltán mind a három gyanúsított szabadlábra került. Kovács Imre mindenesetre megismerkedhetett a Hadik laktanya (a kémelhárítás központja) és a Margit körúti börtön életével, s ennek lakóival, a többi között a lengyel ellenállási mozgalom elfogott futárjaival. A fogság nem törte meg elszántságát, tovább harcolt az ország függetlenségéért. A német megszállás után illegalitásba kellett vonulnia. 1944 őszén ő képviselte a parasztságot a Magyar Front vezetőségében, ahol Tildy Zoltán a kisgazdák, Szakasits Árpád a szociáldemokraták és Rajk László a kommunisták képviselője volt. Ez utóbbival kialakult kapcsolatáról érdekes epizódokat felvillantva számolt be szóban forgó emlékiratában. Többször tárgyalt a hatalom képviselőivel is. A kudarcba fulladt

103