Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 9. szám - BAHGET ISKANDER HETVENÉVES - Alföldy Jenő: Az objektív költészete: Bahget Iskander: Egy marék világ

ban") fölgyülemlett pormacskás szemét is, megrendülést kelthet a szemlélőben, mint az ember esendőségének jelképkupaca, színes világának visszája. Lenyűgözhet minket éppúgy, mint Babits későbbi versében, a Csengetyűsfiában a szemetesvödrök „urnáit" emelgető istennők - az esztétikum törvényei szerint átértékelt fiatal cselédlányok - kecses mozdulata. A villanyhuzalon fennakadt, meggyötört zászló is szép, mert kifejező. Szinte sokkoló annak, aki komolyan veszi üzenetét.

Pontos az album címe. Az Egy marék világ nem csupán a világ különböző tartományaiból kimetszett, nyers valóságdarabokat, tárgyakat, tájakat, személyeket fejezi ki, hanem a tenyér lenyomatát, a művész egyszeri személyének belső világát, érzelmeit, gondolatait, játszi kedvét, részvétét, gyönyörködését és erélyét is. Kifejezi a látásmód világszerűségét, Bahget Iskander szemléletének egyetemességét, amely az ő múltjából-jelenéből származik: a kettős, szír-magyar identitásából. Nemcsak a horgonyát mélyre eresztő művész lakóhelyén, az Alföld világában otthonos, hanem szülőföldjén, gyerekkora színhelyén, Szíriában is, és az egész, sok száz millió lakosú arab világban. És mindenütt, ahol csak megfordul - gondolom, idővel majd egy másik albumból láthatón, hogy hol mindenütt járt még. Nem csupán a helyváltoztatásért, hanem a mélyebben értett találkozásokért: markánsan szigorú és szemérmes vagy nyájas arcokért, évezredes és vadonatúj városokért, magányos és társas, gazdag és szegényes emberi viszonyokért, elárvult, korán megvénült, pusztulásra ítélt gyárakért, gazdálkodók maradék földjéért, munkában megkérgesedett, ráncos kezekért, aszaltszilva arcokért kel odüsszeuszi útra. Megint költőt idéztem, Bertók László verseit olvasgattam nemrég, ott találtam ezt a szóképet: „Aszaltszilva arcú, görbült nagyanyám." A 33. oldalon látható tanyasi öregasszony arca is ilyen.

Még mindig a hazai, túlnyomórészt fekete-fehér riportképeknél maradva, megkockáztatom: nem akarok „választani" a fotóremeklések közül, de ha rajtam múlna, a 46. és 47. oldalpár képeit meg az egymásmellettiségüket hangsúlyozó és egybefoglaló 48.-on láthatót nevezném be egy nagy nemzetközi fotókiállításra. Ez a három képből álló ciklus az elmagányosodott, idős tanyai asszony három változatával a hétfájdalmas Mária-képekkel vetekszik a művészi kifejezőerőt illetően. Iskander emlegeti is ezeket a képekhez fűzött jegyzeteiben, ahol egyet-mást elárul a fotók születéséről. Ám a sorsot a kép maga „beszéli el", nem az epikai természetű, hanem a lírai meglátás eszközével. A lemondás keservét, a magányt, amely adódhatott gyászos veszteségből, a hozzátartozók végzetesen megritkult hazalátogatásából, vagy akár a tanyai életforma eredendő elhagyatottságából.

*

Két nagy egységet különböztetek meg az album fotóanyagában. A hivatásos fotózás kettős arculatát is jellemezni vélem, ha elválasztom egymástól a fotóriport és az elvon- tabban értelmezett művészi fotózás képeit. A riportkép első számú előnye (a filmriporttal együtt) minden más művészettel szemben a hitelesség. A kamera ugyanazt „látja", mint az emberi szem, ezért jobban megbízhatunk benne, mint bármi másban, akkor is, ha tudjuk: létezik az igazságnak ellentmondó valóság is. Ezért mondja Arany János: „Nem a való hát: annak égi mássa / Lesz, amitől fiigg az ének varázsa." A rossz riporter a „beállított" fotóival nem csak a művészi hatást fokozhatja: hazudhat is, veszedelmesebben, mint a kontár újságíró, mert nehezebben rajtafoghatón. Gondoljunk csak azokra a világháborús haditudósításokra, amelyek jókedvű, kimosdott és jóllakott katonákról adtak hírt, hamisan, a halálos Don-kanyari pokolból, vagy azokra a hamis idillekre, amelyek az épülő-szépülő ország bőségéről regéltek az ötvenes években. A kiragadott pillanat igazságcseppjét az idő folyama kell, hogy igazolja, és viszont. A műemlékfotózás is gyönyörű hivatás, és ezt is művészi fokon műveli Iskander, Budapesten, Alexandriában, Kairóban, Ománban és Katarban, vagy a jordániai Petrában. A műtermi portréfényképezést is felsőfokon űzi a fotózás mestere.

98