Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 9. szám - BAHGET ISKANDER HETVENÉVES - Kriskó János: Egy művész legyen humanista: Beszélgetés Bahget Iskander fotóművésszel
- Mi vitt rá, hogy a hátsó telekrészben ne zöldségeskertet vagy ne gyümölcsfákat tarts, hanem megépítsd az ország egyik legszebb és legigényesebb díszkertjét?- Apósom valóban azt szerette volna, hogy legyen egy szép gyümölcsöskertem. Ültetett csemegeszőlő-fajtákat, volt cseresznyefám, almafám, körtefám, kajszim, mindenféle egyéb. Ésszerű is volt: legyen mindig elegendő gyümölcs a gyerekeknek és a családnak. Kezdetben nagyon örültem neki. Gyönyörű volt a tavaszi virágzás időszaka, tele volt illattal az udvar. Szerettük a gyümölcsöt mindnyájan. De hamar rájöttem, hogy nem értek hozzá, mikor kell permetezni, mikor kell metszeni. Mindig másokra voltam utalva ezekben a munkákban, és ezt nem szerettem. Sokkal többet költöttem rá, mintha a gyümölcsöt megvettem volna a piacon. Több termett, mint amit magunk el tudtunk fogyasztani, de nem akartam piacolni vele: végül szétosztottuk a rokonok között. Ez így nem volt ésszerű, és főleg nem volt kifizetődő. Két lehetséges út volt: vagy profi kertész leszek, vagy tudomásul veszem, hogy mást kell kezdenem a kerttel. Kezdetben nem mertem nekimenni a teljes gyümölcsösnek, mert az apósom, aki őszinte szeretettel telepítette nekünk, féltette a gyümölcsfáit. Csak apró lépésenként vittem végbe a tervemet: először ötméteres sávban vágtam ki a szőlőt, aztán kivettem egy gyümölcsfát. Mindig sokat filozofálok, mielőtt egy ilyen nagy döntést meghozok. Mérlegelem az előnyeit, hátrányait. Általában magam döntök, mert ha bárkit megkérdezek a családból, az hátráltat, elbizony talanít: minek? Miért van erre szükség? Miért nem jó úgy, ahogy van? Akkor újabb egy-két évre elveszítem a kedvemet vagy az eltökéltségemet a változtatásra. Egy napon mégis elhatároztam magam, és hajnalban lefektettem a fákat szép sorjában. Elvégeztem a megfelelő rongálást, ahonnan már visszafordíthatatlanná vált a dolog. Senki nem vett észre semmit. Aztán a napsütésben lassan kókadni kezdtek a fák, és kiderült, hogy felszámoltam a gyümölcsöskertet. Akkor kezdtem füvesíteni, és különböző fákat telepíteni. Szépen lassan kialakítottam a kertemet. Nagyon türelmes vagyok, nem kapkodok. Van egy-két kertész barátom, akik szakmai tanácsokkal látnak el. Ha kell valami különleges fa, akár két vagy három évig is várok rá, és ők segítenek beszerezni. Előfordult olyan is, hogy tévedtek: nem azt a fát hozták, amit rendeltem. Mindez csak egy fél év múlva derült ki, tavasszal, a lombosodás után.- Külföldről is rendelsz növényeket a kertedbe?- A kertész barátaim az ország legjobb kertészeteivel, faiskoláival tartanak rendszeres kapcsolatot. Nem tudom, hogy Ausztriából, vagy az ország melyik részéből szerzik be, amire éppen szükségem van, de ők azok, akik szállítanak nekem. Egyébként tiszteletbeli tagja vagyok a Hírős Kertészeti Egyesületnek.- A gyümölcsfákat és a szőlőt azért vágtad ki, mert nem értesz hozzá. A díszkertekhez honnan van a hozzáértésed?- Ha valaki valamit szeret, akkor nem számít, hogy tanulta vagy sem. Sokat olvastam, tájékozódtam a kertépítésről, de a legtöbb ötletem ösztönösen jött, és nem másoltam máshol látott kertek megoldásait. Éppen azért, mert szeretem, nem is tekintem munkának a kerttel való foglalatoskodást, inkább megkönnyebbülés, hogy ott dolgozhatok. A barátaim véleménye a legjobb visszaigazolása annak, hogy jó volt-e egy ötletem, vagy mást kell kitalálnom helyette. Az én kertem folyamatosan változik. Őrzöm a harminc évvel ezelőtti állapotokat is fényképen. Ma már olykor megmosolygom, de akkor nagyon szépnek találtam. Ma is vállalom az akkori állapotokat, mindig szép volt a kert, de a mai állapot a kiinduláshoz képest óriási változásokat mutat. Mondhatni: ég és föld a két kert. 74
