Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 9. szám - BAHGET ISKANDER HETVENÉVES - Kriskó János: Egy művész legyen humanista: Beszélgetés Bahget Iskander fotóművésszel
gadni, azt mondtam, hogy akkor inkább visszamegyek Szíriába. Akkor szabályszerűen megfenyegettek azzal, hogy ha én visszautazom, akkor egy hely üresen marad abból a keretből, amit az államközi szerződés meghatározott, és ebből számos problémám lehet. A vége az lett, hogy el kell végeznem a kohómérnöki szakot. Nagyon bántott, hogy rosz- szabb helyzetben leszek, mintha maradtam volna Aleppóban, az eredeti iskolámban. Végül elvégeztem a kohómérnök szakot, de soha nem szerettem.- Nem volt kohászat Szíriában, vagy miért idegenkedtél tőle?- Én lettem volna az alapító. Nem tudom. Kohászat valahol az iraki határ mellett, 6-700 kilométerre tőlünk volt. Mindvégig azon törtem a fejem és kerestem a lehetőségeket, hogy miképp tudnék továbbtanulni. Kérvényeztem az akkori művelődésügyi miniszternél, Ilku Pálnál személyesen, hogy olajmérnöki képesítést szerezhessek. Azt válaszolta, hogy hozzam az engedélyt Szíriából, és akkor nem lesz akadálya. Esélyem sem volt ilyen engedélyt beszerezni, ez tehát végérvényesen kútba esett. Akkor már közel voltam a tanulmányaim befejezéséhez, és éreztem, hogy nincs menekülés, menni kell haza. Én szégyelltem volna édesanyámhoz egyetemi végzettség nélkül visszatérni, honosíttatni kellett volna a főiskolai diplomát, és ezt nem éreztem kielégítőnek. Akkor kértem egy évnyi halasztást a főiskolán. Hogy az időt jól kihasználjam, jeleztem, hogy szeretnék a Dunai Vasműben dolgozni ez idő alatt. Utána természetesen megvédem a diplomámat. Megkaptam a halasztásra az engedélyt. A többiek, akikkel együtt jöttem, államvizsgát tettek és hazautaztak. Én letöltöttem egy évet a Vasműben, sikerrel megvédtem a diplomámat, és vissza kellett volna mennem dolgozni a meleghengerműbe. Nem volt hozzá semmi kedvem. Nem szerettem a kohászatot, noha 2500 Ft volt a fizetésem. Inkább eljöttem Kecskemétre, a Szerszámgépipari Művekbe, a SZIM-be 1900 Ft-ért, csak hogy megszabaduljak a meleghengerműtől. Továbbra is kerestem viszont a lehetőségét annak, hogyan tudnék tanulni, egyetemi diplomát szerezni. Nem voltam még magyar állampolgár. Bármilyen ügyintézéshez Szíriából kellett különféle dokumentumokat kémem, de többnyire senki nem reagált. Végül kérvényeztem, hogy műszaki tanár szeretnék lenni, levelező tagozaton.- Azt már itt, Kecskeméten?- Nem, azt is Dunaújvárosban. Éppen akkor létesítették frissen a hároméves tanári szakot. Végeztem, de végiggondoltam, hogy még ez is kevés. Azzal a szándékkal jöttem ide, hogy egyetemi diplomát szerzek és doktorálok. Közben párhuzamosan már fotóztam, jött a családalapítás, és sok más olyan tényező is, ami aztán új mederbe terelte az életemet.- A feleségedet, Sárikát mikor és milyen körülmények között ismerted meg?- Ez bizony elég régen kezdődött. Ahhoz, hogy én megkezdhessem a tanulmányaimat Magyarországon, alapfokú nyelvvizsgát kellett tennem. Mindannyian Kecskemétre kerültünk nyelvet tanulni, akik 67-ben ösztöndíjjal idekerültünk. Akkor volt szerencsém megismerkedni Orosz Lászlóval és Szekér Endre tanár úrral, akik a nyelvet tanították nekünk. Mindkettejüket a mai napig tisztelem és becsülöm. Sikeres vizsgát tettünk. Utána szétosztottak bennünket a különféle felsőoktatási intézményekbe. Engem másodmagam- mal Dunaújvárosba küldtek kohászatot tanulni. Néhányan Mezőtúrra kerültek a mező- gazdasági főiskolára, legtöbben Kecskeméten, a GAMF-on maradtak. Hogyan találtam meg a későbbi feleségemet? Úgy emlékszem, 1968 tavaszán ismerkedtünk össze. Arra emlékszem, hogy volt egy szír barátom, akinek a barátnője rokona volt Sárikának. Az akkori Pálma cukrászdában találkoztunk először, majd a tőserdei ifjúsági napok alatt erősödött meg a kapcsolatunk. Ide gyakran hívtak külföldieket is. Megszólalni 62
