Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 6. szám - Zelei Miklós: Két vidám fickó
Zelei Miklós Két vidám fickó A fáraóképű, húzott szemű meg a mokány a 150-es megállójában várt. Mögöttünk a Lenke udvar erőteljes szintjei a harmincas évek elejéről. A tó nem látszik ide, de tudom, hogy ott van. Tükrében kivilágított ablakok fodrozódnak, csillárok meleg fényei gyulladnak, villog benne a parton álló étterem reklámja. A mélye azonban egy másik bolygón van, kénhidrogénes vizében nem lehetséges az élet. A két fickó vidáman fújja a füstöt. Nincs jobb, mint cigarettázni. És leszokni lehetetlen! Én magam is erős dohányos vagyok, de már évek óta nem gyújtok rá. Holott nincs szebb annál, mint amikor a cigaretta kék füstjét maga fölé fújva, az ember saját égboltot csinál magának, s bárányfelhőnek odaröpít egy fehér bugyit. A füst elszáll, a felhő lehullik, marad az igazi ég, a tekintet, mélyén a vágyak, bennük a pokol. Miután halálos ítéletét végighallgatta az ember, akkor sincs más, csak a cigaretta. Az utolsó cigi. S a bejelentés, hogy na, most várjanak, amíg le nem szokom. A két vidám fickó nem törődik a tiltással, hogy a buszmegállók ötméteres körzetében tilos a dohányzás. Rég lejárt a munkaidő. Munkaidő után nincs közterület! Ebből következik, hogy a közterület-felügyelőnek sincs mit felügyelnie. A reggel majd visszahozza a szabályokat, ránk köszönt a szankció, de most este van, és nagyokat nevetnek. Nem hallom, miről beszélnek, mi az, ami ilyen nevettető. Szívesen följegyezném! A mokány barna kalapot visel, a fáraóképű kalapja fekete. Bársonykalap, fekete selyemszalaggal. Erős a válla, ahogy a mokánynak is. Mondhatnám úgy is, hogy vállig mokány. Aztán már nem. Hirtelen fogy el a teste, mintha fölszáradt volna a teremtés zápora után. Keskenyedő, rövidülő felsőtest, alig észrevehető lábbal. Nem lehetne keresztre feszíteni, mert a lábboltozat stabil átszegzése a legkörültekintőbb pribéknek sem sikerülne. A menetrendhez kell alkalmazkodniuk, mert nem mindegyik busz közlekedik kinyitható rámpával a középső ajtajában, ahol a kerekes székek a járműre könnyedén felgurulhatnak. Amit elkerülni nem lehet, azt akadálymentesítik. Ez az európai kultúra lényege. Rámpákat tervezni, s úgy tenni, mintha az akadályt szüntették volna meg. Az utazást, szabatosabban mondva, a részvételt a közösségi közlekedésben ugyancsak meg kell tervezni. Erőpróba minden pillanat. 14
