Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 9. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT KÁLNOKY LÁSZLÓ - Alföldy Jenő: Tartópillérek Kálnoky László költészetében : Megemlékezés születési centenáriumán
azét, akit golgotái útján is ócsárolnak és vesztét kiáltják, s követelik, hogy tanításait visszavonja. Tisztán kirajzolódik a kép, amelyet a katolikus neveltetésű, jóllehet a felvilágosult, volteriánus19 értelmiségi útját választó Kálnoky alkotott az Atya és a Fiú (illetve Zeusz és Prométheusz) viszonyáról. „(...) a sűrűsödő sötétben elkiáltod ama végső szemrehányást: »Miért hagytál el engem?« / Pedig, ha földöntúli hatalmaktól nem is remélhetsz / szabadulást, még itt vagyunk néhányon / hűséges tanítványaid közül, / s igazadat hirdetjük az évszázadoknak." A küldetéses magyar líra híveként írta ezt. Csak néhány kedvencének nevét sorolja versében: Berzsenyiét, Petőfiét, Aranyét, pedig személyes barátait, Radnótit, Vast20, Weörest, és egyik legfontosabb ifjúkori tanítómesterét, József Attilát is említhette volna - de a stilisztika szerint elég, ha három példát mondunk igazunk szemléltetéséül. Kálnoky az eszméiért küzdelemre kész költőként szólalt meg, s kifejezte a magyar költészetbe vetett hitét. „Lehet, hogy az én szavam keveset nyom a latban, / és pusztába kiált szavam, mégis kiáltom: / Az elcsigázott izmok újból erőre kapnak, és hiába gyömöszöltek / szűk sírbarlangba ellenségeid, / harmadnapra virradva, / nekifeszül karod, és a zárókövet elhengeríti, / te pedig megújult dicsőségtől sugárzó arccal / megint kilépsz a napvilágra, / s míg nyelvünk él, hirdeted az Igét!" Kálnoky gondolkodói világképe annyiban emlékeztet Nietzschére, hogy a verseiben kifejezett ítéletei egybevágnak a gondolkodónak azzal az illúziókat elvető, kriticista tételével, hogy „a tudás elsősorban a rossz tudása".21 De életműve, keserű tapasztalatainak ellenére, nem az emberi nem iránti bizalomvesztés és legkevésbé sem az „antikrisztusi" elv jegyében teljesedett ki. A megtisztult és önmagára talált emberiséget ünneplő verse, az ígéret22 osztatlan hittel tanúskodik erről: „Már nincsen a légkörben semmi baljós. / Boldogságunkban térdre roskadunk, / s úgy érezzük a fényt felénk hatolni, / mint egy aranyszárnyú ígéretet." A mű szemlélteti, hogy költőnk az egyéni szabadságot és üdvöt összeegyeztette a közösség jövőjének érdekeivel. Ezt nevezzük a költészetben szolgálatnak. Nem önellentmondás, ha valaki egyszerre hívő és hitetlen: az emberi természet ambivalenciáinak megfelelően a gondolkodás maximumára törekvő ész és a reményt mindenen túl megőrző hit együttesén alapuló teljesség inkább, ez pedig az önmagára a világra eszmélő emberiség együttes tapasztalatán nyuszik. Kálnoky ezért a totalitásáért a legnagyobbakhoz tartozik. 19 Voltaire sem volt ateista, csupán elvárta, hogy ameddig az értelmünk képes elhatolni a világ megismerésében, addig ne álljunk meg a gondolkodásban, s ne pótoljuk az észt hittel, homályos tanokkal. 20 Radnóti krisztianizmusa közismert. Vas István esetében utalhatok A názáreti Jézus története című, önálló könyvben megjelent elbeszélésére (1985). Kálnoky „magánzódnak nevezte magát, mégsem az önösen bezárkózó individualizmus híve. Tanúskodik erről pl. a harmadik világ „felpuffadt hasú, kóróvá száradt lábú, karú, fekete bőrű gyermekek"-et részvéttel emlegető verse. Elhárító kíváncsiság, in: Bálnák a parton (1982). 21 In Friedrich Nietzsche: Hajnalpír - Gondolatok az erkölcsi előítéletekről, illetve Jón, rosszon túl. Nietzschének inkább azokat a gondolatait vállalta, amelyek szerint „szabad szellem az, aki másként gondolkodik, mint ahogyan arra származása, környezete, a világban elfoglalt státusa rendelné". Szabad gondolkodásának (ami nem egészen azonos a szabadelvűséggel) tulajdonítható, hogy esztétikai ízlése teljesen előítéletek nélküli volt, s a hetvenes évek végétől (Pilinszky és Rába György kivételével) újjászerveződő Újhold-kör nagy megbotránkozására gyönyörű gyászversben búcsúztatta el a „népi"-nek besorolt, 1978-ban meghalt Nagy Lászlót. (Sirató - Nagy László emlékének) 22 Kötetben először in: Farsang utóján (1970-1975). 31
