Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 9. szám - Vári Attila: Bábakalács
Nem volt különc a férfi, s majd megöregedve, ha az elvtársra gondolt, akit a többiekhez hasonlóan szeretett volna, de nem is akart igazán kitörölni az emlékezetéből, s a tárgyak miatt soha nem is tudott volna, úgy érezte, hogy szellemként mindig ott és akkor bukkan fel, ahol a legkevésbé sem várta. Néha a fürdőszoba tükrében tűnt fel az árnya, olyankor, ha éjszaka ki kellett menjen, s nem gyújtott villanyt, hogy könnyebben alhasson vissza. Az előszobából beszűrődő fény miatt úgy látta, mintha az elvtárs nézne ki a pipereszekrény tükréből. Máskor a puncsfagylalt illatában azt a kölnit vélte felfedezni, a fagylaltos kehelyből rábámuló arccal, amit olyankor használt az elvtárs, ha nála éjszakázott, s ilyenkor, a reggeli borotválkozás után, neszesszeréből előszedte kimondhatatlan nevű arcszeszét. Nem volt bőkezű eleinte az elvtárs, de mindent megtett, olyasmit is, ami eszébe sem jutott volna másnak, s a személyazonossági megszerzése után, ami neki egyetlen szavába került, virágárus-engedélyt állíttatott ki a lánynak, s mintegy megelőlegezve a jövőt, a város által hitelesített okiratban azt is szerepeltette, hogy mozgóárus, de üzletre és telephelyre is jogosult, jogállását tekintve egyszemélyes kisszövetkezet. Elmagyarázta a lánynak, hogy adót kell fizetnie, mert akkor minden rendben van, s mint bejegyzett szövetkezetvezető kisiparosnak, lakást is szerzett neki, amit aztán telehordott előbb kisebb-nagyobb csecsebecsékkel, aztán megsejtve előrehaladott betegsége miatt a közelgő véget, már értékesebb tárgyakkal is. Nem volt családja, s lassacskán a lánynak adta (talán úgy érezte, hogy csak megőrzésre hozza) azokat a ritka, olykor egzotikus ajándékokat is, amelyeket a hivatalos külföldi látogatóktól s a megye nagyvállalataitól kapott. Aztán, kapcsolatuk vége felé, szinte szokása lett, hogy a számára fölösleges bankjegyek kötegeit s felesége ékszereit hagyja szótlanul az asztalon. Soha ki nem bontott, beérett illatú konyakokkal, parfümökkel lepte meg, s utolsó látogatására, mielőtt befeküdt volna meghalni a kórházba, szomorú kutyaszemmel szemlélve a teherkocsi rakományát, elhozta saját házából azokat a kastélyból szerzett antik bútorokat, festményeket, amelyeket előtte fel is újíttatott. És hogy a kis garzonlakásban elférjen mindene, amit a lánynak szánt, kiutaltatta s osztatlan lakássá minősítette a két szomszédos, különben egyetlen szobából álló szükséglakást. Az asztalra, ahová ajándékait szokta tenni, a kiutalásokkal együtt letette a megrendelés igazolását a három lakás egybenyitásáról, s a teljes felújítás előre kifizetett számláját is. Az elvtárs tudta, hogy nem ő az egyetlen, de sohasem zavarták ottlétében, mint ahogy másokat sem zavartak meg csengetésükkel türelmetlenkedő tolakodók. Előre megbeszélt napokon és időpontokban jöttek a kliensek, s talán a lakás egyre pazarabb hangulata tette, de mindegyre kapott a havi fizetéssel felérő pénzen kívül, amit soha nem utólag kért, valami különlegesen értékes dolgot is. Flóra Flórának hívták, s a név, amit kislányként szégyenkezve mondott ki, ostobának és megalázónak tartva, mint egy fölösleges ismétlést vagy dadogást, kamaszkorában nyert igaz értelmet, amikor az általános iskola elvégzése előtti utolsó napokban Iván, a rajztanár felvilágosította, hogy nevének latin jelentése: Virág Virág. 15
