Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 7-8. szám - Füzi László: Kecskeméten a kultúra még képes közösséget teremteni
hosszú levéllel. Azt sem tudtam, hogy merjem megszólítani az első levélnél, a válaszlevél Kedves Laci! megszólítással érkezett, aztán folytatódott ez így tovább, negyed évszázadon át, máig. Másokkal is, Sándor Ivánnal, Domokos Mátyással, Tandori Dezsővel, szinte mindenkivel...- Miért fontos az, hogy egy ilyen városnak, mint Kecskemét, legyen saját folyóirata? Mit ad ez a városnak?- Pontos a kérdésed, most már a város lapja a Forrás, de a kérdés nyilván a városra és a megyére is értendő. A mostani váltás után, ahogy előtte is, nyilván a megyére is értendő, és a városra is értendő. Szellemi jelenségek közvetlen hasznosságáról nagyon nehéz beszélni, ezért csak pár tényezőt említek. Legfontosabbnak a Forrás szellemiségét tartom, azt, hogy ez a szellemiség létezik, s hogy ez a szellemiség átadható. Azt, amit Sopron mellől indult, Szegeden tanuló diákként nagyon fiatalon tudtam Tóth Menyhértről, az a Forrásnak köszönhető, egyébként nem biztos, hogy tudtam volna. A Forrás mindenképpen az itteni szellemi élet egyik szervezője, s talán csak a szerénytelenség elkerülése mondatta ki velem az egyik szócskát. Nem tudom másképpen mondani, beépült a városba, a város része. Talán a Forrás létének is köszönhető, hogy az elmúlt évtizedekben kialakult egy olyan nagy költészet, Buda Ferenc költészetére gondolok, amelyik alapvetően ebből a tájból és ebből a világból nőtt ki, ez kézzel fogható rajta, tapintható. Az is a Forrásnak tudható be, hogy itt írók, irodalommal foglalkozó emberek élnek, akik irodalmi értékrendet képviselnek, amit nagyon fontosnak tartok, mert ma már tudjuk jól, hogy ez az irodalmi értékrend bizony csorbul a világban. Megismétlem azt, amiről tulajdonképpen végig beszélünk, itt még érzem azt, hogy a kultúra képes közösséget teremteni, s ebben a Forrás is jelen van. Amikor Egerben éltünk, a feleségem munkahelyi főnöke, Szabó János Győző, a kiváló régész arról beszélt, hogy milyen fontos, hogy Egerben van színház, mert ha bemegy a cukrászdába, ott színészek vannak, és a színészekkel tud beszélgetni. Aki akar, itt írókkal, irodalmárokkal is tud beszélgetni. Igaz, nem cukrászdában, hanem a város különböző terein, helyszínein. Fontosnak érzem, hogy a szerzőink, a barátaink jönnek hozzánk az irodalmi estekre, így azokon az átlagosnál közvetlenebb a hangulat. Ilyen típusú hasznosságról beszélnék, noha a közvetlen hasznosság a kultúránál mindig megkérdőjelezhető, mert önmagában az érték létrehozása a fontos, azt pedig, hogy egy folyóirat írásai miképpen épülnek be akár a szélesebb értelembe vett kultúrába, lehetetlen megmondani.- A Forrás tényleg kultúrát teremt és közösséget formál, nagyon izgalmas dolog ez a közösségformálás, én magam is érzem ezt. Tizenkét éve élek itt Kecskeméten, azóta sok emberrel kapcsolatba kerültem a város különféle intézményeinél, például veletek a Forrásnál. Nagyon izgalmas az, hogy itt az ember részévé válik egy informális közösségnek, keresik, számon tartják, hívják. Ez egy nagyobb városban biztosan máshogy működik, nyilván Szegeden is teljesen máshogy van, ott van egy nagy egyetem, ami rányomja magát a város társadalmára. Itt nincs egy nagy, monumentális intézmény, ami rátelepszik a városra, hanem sok kicsi van, és a sok kicsi közötti hálózat...- A hálózat a fontos!- Igen, és az is biztos, hogy számon tartjuk egymást, tudunk egymásról.- Visszatérek ahhoz, amit beszélgetésünk elején mondtam, szerintem ez az újabb Kecskemét ott született meg a hatvanas-hetvenes években. Olyan ez, mint amikor a tömbházban, vagy akár a sorházban is, az első lakók közt alakul ki barátság, mert akkor kell segíteni egymásnak, akkor kell a kisgyerekekre vigyázni, s így tovább. Azután valaki elköltözik a házból, új ember költözik a helyére, és azzal már semmilyen kapcsolat nem 235
