Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 7-8. szám - Gaborják József: "A rendszer nem volt ennyire okos?"
nagy szerepe volt ebben - évszámra pontosan nem emlékszem, - a talán '73-ban bevezetett bérrendezésnek. Az akkori közigazgatás egy rövid ideig versenyképes fizetést tudott ajánlani a gazdaság többi ágazatához képest. Tehát megjelent a tanácsi apparátus mint vonzó munkahely. A feladat tartalmilag is érdekes volt, és hát, a mi generációnk nyelvezete, szak- szerűsége és stílusa a belső levelezésben, az előterjesztésekben már egészen más volt, mint az egyébként nagy tudású, nagy tapasztalatú, de régi vágású kollégáké. Sokan közülük, miközben nagyon képzettek voltak, a régi beidegződések miatt hajlamosak voltak germa- nizmusok tucatjait használni a hivatali nyelvben. És ezt egy olyan műveltségű ember, mint amilyen Gajdócsi István volt, azonnal észrevette és vissza is igazolta. És pillanatok alatt összerántotta ezt a fiatal csapatot. Néhány hónapra rá, hogy elkezdtünk dolgozni, már közvetlenül megfogalmazta felénk az elvárásait. Buzdító, rettentően impulzív, lelkesítő ember tudott lenni. És hát hogyne esett volna jól nekünk, hogy figyel ránk! Addigra már körülbelül el tudtuk helyezni magunkat a világegyetemben, világosan érzékeltük azt is, hogy hozzánk képest ő hol van, és pontosan láttuk azt is, hogy mekkora távolság választ el tőle bennünket. Ezért különösen jóleső dolog volt, hogy mégis személyesen foglalkozott velünk. Elmondta az elvárásait, a felelősségünket. Sose felejtem el például, amikor a fogalmazás stílusáról beszélt, arról, hogy kutyakötelességünk nekünk, tanult embereknek úgy fogalmazni, hogy azt bárki, egyszerű ember a választott testületekben megértse. Ez a mi dolgunk. És akkor gyorsan el is kezdtük levetkőzni azokat az idegen kifejezéseket, a szakmai zsargont, amiket egy friss diplomás előszeretettel használ, még az egyetem után is. Azt hittük, hogy attól vagyunk szakszerűek, hogy ezeket használjuk. Ezeket a vadhajtásokat Gajdócsi gondosan és módszeresen lenyesegette, és persze egyébként is sugárzott abból az emberből az intelligencia és a műveltség.- Végzettségét tekintve jogász volt, ugye?- A végzettsége jogász, de egyébként is nagyon olvasott ember volt. Jóval később egyszer volt szerencsém látni a magánkönyvtárát, hát lenyűgöző mind mennyiségben, mind választékosságban. Amikor nem hivatalos beszélgetéseket volt módunk vele folytatni, mindig az derült ki, hogy hihetetlenül magával ragadó, ugyanakkor vérbő ember volt.- Nagyon impulzív, szangvinikus természetű, könnyen dühbe gurulni tudó ember hírében állt. Megerősíted?- Igen, ez igaz. Mindez olykor egyesek számára félelmetesnek is tűnhetett. Ha olyan információt kapott, ami fölbosszantotta, ki is fakadt, és hihetetlen irodalmi választékossággal tudott káromkodni. Nyilván nem a nyilvánosság előtt, de az irodájában jól lehordta az embert. Bizony néha nagyon nehéz volt, hogy el ne nevessük magunkat, miközben osztották az észt éppen, és amikor mint a vulkán, úgy tört ki. Utána kértem tőle engedélyt, hogy elmondhassam az én álláspontomat vagy háttér-információmat. Meghallgatta, megértette, és utána rögtön meghozta a döntését, hogy jó, rendben van. És nemritkán ilyenkor a nagy ijedtségre, ami nyilván bennünk volt, azt mondta, hogy, na jó, igyunk meg egy pohár bort. És ő biztos, hogy lezárta az ügyet, elmondta a magáét, megmondta, hogy mit kér, ne hibázzunk legközelebb, és továbblépett.- A direkt tervutasításos rendszer '68 tájékán a mechanizmussal2 megszűnt, te már nem abban kezdtél. Nem is lehet túl sok konkrét élményed arról, hogy mi történt másként például a megyei szintű tervezésben, mint amikor hajszálpontosan megjött a központból, hogy mi a feladat. 2 1968-ban új gazdaságirányítási rendszer lépett életbe az országban, amely nagyobb teret biztosított a vállalati és intézményi önállóságnak a termelés és a beruházások terén, liberalizálták az árakat, 183
