Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 7-8. szám - Szakolczai Pál: "A titok az előrelátás képessége volt"
— Ebben az időszakban fólépült a Szórakaténusztól, a Naiv Múzeumon át, a Népi Iparművészetiig bezárólag nagyon sok olyan fontos intézmény, ami a maga módján különlegessége ennek a városnak. Összevetve az ország egyéb megyeszékhelyeivel, látványos vagy látványosabb volt-e a mi fejlődésünk, vagy ebben az időben ugyanez a kulturális konjunktúra minden megyeszékhelyen jellemző volt? — Nagy önteltség lenne, ha mindegyikről véleményt mondanék. — A benyomásaid érdekelnek... — A helyi kezdeményezést alapvető eszközként használva Kecskemét biztos, hogy az első helyen volt. Szeged egyetemi központ volt, Debrecen egyetemi központ, Győr nagyipari központ, Miskolc nagyipari központ, Pécs egyetemi és ipari, akkor még szén- és uránbányászati központ volt egyben. Ez az öt régióközpont állt tulajdonképpen előttünk, akkor már Nyíregyháza és Székesfehérvár a település méretét tekintve megelőzött minket, körülbelül fejlettségben is egy szinten volt, de Fehérvár már nagyipari központ volt a Videoton és az Ikarusz miatt. Úgy tűnik tehát, hogy az öntevékenységből fakadó eredmények tekintetében mindenképpen első helyre kell sorolni a megyét. A titok az előrelátás képessége volt. Azt is mondhatom: a megyénkre adaptált tervszerűséggel mi jobban éltünk talán, mint más megyék. Megismétlem, mert nem sztálinista, hanem ma is, a piacgazdaság feltételei között is vállalható definíció: A tervszerűség a döntés-előkészítők és a döntéshozók által tudatosan fenntartott fejlesztési arányosság. Ezt az arányosságot akkor úgy értette a kötelező módszertan, hogy már a létrehozáskor is mindig megkérdezték a tervhivatalban: és miből fogjátok majd fenntartani ezt az intézményt? Úgy emlékszem, hogy amikor a fejlesztési költségvetésről tárgyaltunk a tervhivatalban, akkor az összegező jegyzőkönyv gyakran úgy zárult, hogy a létrehozott vagy létrehozandó, vagy kibővítendő, felújítandó intézmények fenntartását a következő évek megyei költségvetésébe be kell illeszteni. Tehát amit most létrehozunk, annak a fedezetét meg is tudjuk teremteni. Emlékszem, a Szórakaténusz Játékmúzeum és Játékház, aztán a Naiv Művészek Múzeuma rögtön az alapítás után a virágkorát kezdte élni Bánszky Pál értő szakmai irányítása alatt. Nem volt vitás, ha már elkészült, és büszkék vagyunk rá, ha még ráadásul talán világszenzáció is, akkor a nyugodt és kiszámítható működtetés feltételeit biztosítani kell. Szégyen lenne, ha nem lenne magasan képzett munkatársi gárda, ha az állandó kiállítást por lepné, ha nem lenne fűtés. Vagy nem lenne fogadóképes egy óvodás csoportra a játékház! Az arányosság, amiről mindvégig beszéltem, azt jelenti, hogy a létesítés és fenntartás költségeit össze kellett hangolnunk a források szűkösségének idején is. A dekonjunktúra, az első és a második olajválság eléggé megfaragta a forrásainkat. Nagyon nagy szükség volt a szakmai tudásunkra, a több változatra, hogy helyben el tudjuk fogadtatni a választott testületekkel, s hogy el tudjuk fogadtatni a központi szerveknél is az elképzeléseinket, és ne dörgöljék az orrunk alá azt, hogy lám-lám, erős érdekérvényesítéssel létrehoztatok valami újat, de később képtelenek vagytok fenntartani! Az interjút Kriskó János készítette 180
