Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 7-8. szám - Szakolczai Pál: "A titok az előrelátás képessége volt"
- Mindennek a tükrében különösen érdekes, hogy abban az időben mégis el lehetett intézni, megyén belül akár, hogy ezek az intézmények megszülethessenek, létrejöhessenek, kiteljesedjenek. Ez pusztán a megyei vezetők személyiségében rejlő progresszivitásnak volt köszönhető, vagy az idők szava volt más megyékben is?- Nem pusztán a személyek, de erre majd térjünk vissza. Most már negyedszer kérdezel a tervosztályi tervszerűségről. A tervszerűség nem más, mint a döntéshozó testületek által tudatosan megkövetelt arányosság, valamint a tervcélok és az elérésükhöz szükséges fejlesztési források összehangolása. Ezt nem csak a közgázon végzett társaim nevében mondhatom, hanem ezt el tudtuk fogadtatni az akkori választott testületekkel is, amikről most eléggé eltúlzottan azt mondják, hogy a valóságban nem nagyon volt szerepük. Az itteni vezetők átstrukturálták annyira még a tervezési rendszert is, hogy az alapellátás primátusa mellett ne legyen vitatható, hogy a magasabb kultúrára is áldozni kell. Mert ha mi ezt nem kezdeményezzük, akkor tulajdonképpen a Katona József Színházon, két rozzant mozin kívül - most csak a megyeszékhelyről beszélek - igaziból nem volt remélhető, hogy az akkor már az első olajválság miatt komoly bajokkal küzdő országos fejlesztési költségvetés ezekre gondolni fog. Én úgy gondolom, hogy ebben a leghosszabb ideig munkálkodó, országos tekintélyű vezető Gajdócsi István volt, aki téeszelnökből lett járási, majd városi vezető Baján, és onnan hívták a megyei tanács élére. És természetesen az ő tevékenységének idejében dolgozott két, a megyénk fejlesztési igényeit jól ismerő, az itteni feladatokra nagyon rátermett megyei első titkár, Horváth István és Romány Pál. Nekem volt alkalmam mindegyikük irányítása alatt dolgozni. Jellemezte őket a nagyformátumú döntési képesség, a lobbierő, a tekintély, a kormánytapasztalat, mert már akkor az is volt nekik, felsőbb szintű szervektől érkeztek hozzánk. Most mindegy, hogy valaki egy társadalmi szervezet vezetője volt, vagy egy kulcsfontosságú minisztérium nagyon sikeres vezetője volt, mert erről van szó. Ok úgy kerültek vissza vezető pozícióba hozzánk, és mindketten több választási ciklusban dolgoztak nálunk. Úgy tűnhetett akkor, hogy a kezdeményezés átcsúszik a politikai vezetők kezébe, de ebben az is közrejátszott, hogy nekik voltak jobbak a kormánykapcsolataik. A kérdésed második részére azt mondom tehát, hogy ötletadóként is, és a megvalósításban is nagyon nagy volt a vezető személyiségek szerepe és súlya. De az, hogy beillesszük az alapellátás és a középszintű ellátás mellé a magasabb kultúrát, az a megyeszékhely úgynevezett felsőfokú vagy kiemelt felsőfokú szerepkörét is meghaladó igény volt, nem nagyon volt szintekbe sorolható. Tehát amikor én már vezetőként átvettem, hogy ezekkel, a fenntartásukkal, a fejlesztésükkel kell foglalkoznom, akkor a felsorolt intézmények zöme már működött. Minden évben nagy vitát okozott a fenntartási költségvetésnél, hogy még erre is miért kell pénz. Ezt még 1975-ben megtetézték a megyei művelődési központ létrehozásával, ami kifejezett ellenszenvet váltott ki már a döntéstől kezdve. Sajnos pontosan nem ismerem, hogy mikor egyeztek meg végre, annyi bizonyos, hogy 1973-tól az első titkár Horváth István lett, elődje is és utódja is Romány Pál volt, de a teljes időszakot átfogó vezető Gajdócsi István volt. A holdudvarukban dolgozó szakembereknek egyrészt munkaköri kötelességük volt, hogy kövessék a személyi kezdeményezést, másrészt a személyi kezdeményezés mindig egybeesett azzal, hogy pontosan hol hagyjuk el az alapellátás határait, és ne vállaljunk ésszerűtlen kockázatot a fejlesztéseknél.- Horváth Istvánt például a közemlékezet úgy tartotta meg, mint olyan embert, akinek nem volt különösebben erős a kulturális elkötelezettsége. Nem így láttad?- Nem! Ha meg tudod őt találni és beszélgetsz vele is, akkor azt fogod látni, hogy olyan fokú tájékozottságot őrzött meg rólunk most is, ami az itteni tevékenységéből származhat. Később belügyminiszterként dolgozott elég hosszú ideig. Nem tartom valószínűnek, hogy 173
