Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 1. szám - Tornai József: Hernyók az akácfán
El kell jutnom nyolcvan után odáig, hogy mindegy: élek még, vagy hamarosan meghalok. Ez a kataraxis lényege. De többről is szó van, mint az én megmaradásom vagy eltűnésem: ontológiai törvény, hogy a létezés föltételeinek megszűnésével egyidejűleg elvegyülök a kozmosz formáival. Ez nem a nihilista minden mindegy, hanem az egyensúly megteremtése világ és nem világ között. Mint végső fölismerés. Mint a létem nyomorúságától való megszabadulás. * * * Babits. Mi az, ami kultúránknak ettől az óriásától kezdet óta (1944-től fogva olvasom) elválaszt? Talán az, hogy általában nem képes eggyé lenni az életével, még kevésbé a verseivel. Kicsit mindig groteszk a magatartása. Kívül a nyelv és a tudatalatti ösztönök földrengésszerű mélységén. „Ölelném az élő, vérmes szerelmem, de csak az ékszerei, a gesztusai elérhetők számomra, mintha nem az eleven kígyót, hanem levedlett bőrét szorongatnám." így mondhatom az ő vallomásaként. Szerencsére néha mégis megszületnek számunkra, mindannyiunk döbbenetére Babits nagy versei is. * * * Az elvolúció hibája: a hátára esett bogár ismert példája. A mezei poloska nem tud többé lábára fordulni. Ha nem segítek neki, elpusztul. * * * Nem tudom, Rilke sejtette-e, hogy buddhista verset ír, mikor az 1926-ban keletkezett Sírfelirattal elkészült. Pedig ez történt. A német szöveg nem hagy kétséget: Rose, o reiner Widerspruch, Lust, Niemandes Schlaf zu sein unter so viel Lidern. Hozzá kell tennem, hogy ez a három sor Rilke utolsó művei közé tartozik. Egyébként olyan szöveg, melyhez nem kell különösebb némettudás. Először Szabó Ede fordításában olvastam: Rózsa, merő ellentét, mámor, nincs kinek álma e pillák árnyán nyugszik. A második megoldás Nemes Nagy Ágnesé: Rózsa, te tiszta ellentmondás, gyönyörűség, annyi temérdek pilla alatt senki sem alszik. Fritz Rehn szerint: „Az értelmezés csak tapogató és kísérletjellegű lehet. A költő álma Senki álma, mint ahogy a rózsa álma is »Senkinek álma«. Ebben az álomban 71
