Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 7-8. szám - Csatári Bálint: Kecskemét valóságos "oázis" volt
Csatári Bálint Kecskemét valóságos „oázis" volt- 1982 júliusában kerültél Kecskemétre. Hogyan látod, milyen viszonyok voltak Kecskeméten a nyolcvanas években? Hogyan működött itt a szocialista berendezkedés, és mennyire volt itt meghatározó szerepe egyes személyeknek? Hogyan születhetett meg ez a viszonylag sokféle kulturális intézményrendszer a városban?- Ez a kettő összefügg. Tulajdonképpen kezdjük az elején. Az, hogy akkor ezek az intézmények megszülettek, kifejezetten a vezetői ambíciók megnyilvánulása volt, szerintem. Romány Pálnak és Gajdócsi Istvánnak - e két nagyobb formátumú, vidéken dolgozó politikusnak - abból a felismeréséből adódott ez a fellendülés, ami éppen az akkor hasonló urbanizációs hullámban lévő európai középvárosoknak a kulturális, a tudományos arculatának a kialakításával, bennük a „termelésen túlmutató" értékeknek a telepítésével volt jellemezhető. Tehát, hogy mai kifejezést használjak, ez akkor - különösen innen visszatekintve - valóban trendi volt. Tehát ezek az akkori kulturális, művészeti és tudományos intézményfejlesztések Magyarországon ilyen módon teljesen egyedi jelenségnek számítottak. Konkrétan, ami a mi csoportunkat, a Regionális Kutatások Központja Településkutató Csoportját illeti, ennek volt némi szakmai előzménye. Ugyanis 1973-ban az akkori Békés megyei tanács elnökhelyettese Becsei József, aki később a Szegedi Tudományegyetem tanszékvezető professzoraként ment nyugdíjba, úgy volt mindig politikus is, hogy közben a tudományt is művelte, komoly szerepet vállalt a megyeszékhelyen létesített Alföldi Kutatócsoport megszervezésében. Becsei érte el, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutatóintézete 1973 szeptember elsejével Békéscsabán öt kutatóval és egy titkárnővel alföldi kutatócsoportot hozzon létre. Ennek a kis egységnek kedves tanárom, későbbi témavezetőm, ma is atyai jó barátom, professzorom, Tóth József volt az alapítója. Miután ez az ambiciózus csoport ott kereste magának a helyet, és többségében meg is találta, én tudományos ösztöndíjasként 1980-ban kapcsolódtam be a kutatásaikba Tóth professzor aspiránsaként. Amikor 1981 végén, az itteni vezetők valamelyikében - hogy most melyikben, talán már sosem fogom megtudni, de ha úgy adódik, majd egyszer a Románynál rákérdezek - felmerült, hogy itt is kellene egy hasonló kis társadalomtudományi kutatócsoport, amelyik a vidékkel meg az itteni sajátosságokkal foglalkozik. Ezt követően keresett meg engem Enyedi György, aki a földrajztudományban akkor lett Dr. Csatári Bálint 1949-ben született Karcagon. A berettyóújfalui gimnáziumban érettségizett, majd a József Attila Tudományegyetem matematika-földrajz szakán szerzett diplomát, 1984-ben kandidátusi fokozatot tett. 1984-től a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja Alföldi Tudományos Intézetének (ATI) Kecskeméti Csoportját vezette, 1992-től az ATI igazgatója, jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Gazdaság- és Társadalomföldrajz Tanszékén egyetemi docens. A vidék- fejlesztés és a tanyakutatás meghatározó alakja a tudományos életben, számos könyv, tanulmány kötődik munkásságához. 161
