Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 7-8. szám - Pintér Lajos: Fehér zsebkendő
- A nemzet volt a téma, és arra emlékszem, hogy már a témának sem örült a hatalom, mert hát ebben az internacionalista világban azt hitték, hogy majd a nemzetek elhalnak, a nemzet mint olyan, fogalmával és szerepében eljelentéktelenedik, és mindent az internacionalizmus fog megoldani. A konferencia témája jelezni kívánta, hogy az élet, a konfliktusok és a megoldandó kérdések tere a nemzet. Tehát a témakiválasztás a hatalom részéről visszatetszést keltett, hiszen amikor fölvetődött a kisebbség, a nemzet, akkor mindig fölvetődött a nacionalizmus is. És aki ellenzéki volt, arra először azt a bélyeget sütötték rá, hogy nacionalista. Két gondolat jut eszembe csapongván. Az egyik hozzákapcsolódik ehhez a megbélyegzéshez, hogy ha valaki ellenzéki, akkor rögtön nacionalista is volt, satöbbi. Valamikor ezekben az években fölvetődött, hogy Kádár János Bács-Kiskun megyébe fog látogatni, Romány volt az első titkár, arra emlékszem. Aztán húzódott, halasztódott ez a kérdés, Kádár nem jött, és én valahol jár- tamban-keltemben egyszer csak fél füllel meghallottam, hogy Bács megyébe Kádár nem jön, mert Romány narodnyik. Ezt csak a szerepek kiosztásához mondom, és érdekes ezen elgondolkozni. Valamilyen értelemben tényleg, abban a zárt MSZMP-struktúrában, ami ezeket az éveket jellemezte, valóban Romány narodnyik volt, tegyük ezt idézőjelbe, hiszen vidékpárti volt, parasztságpárti volt. Itt mondom el azt, hogy éppen az ilyen kis finomságok miatt milyen érdekes lenne, hogy ha ezen időszakokra visszatekintve akár a Pozsgay, akár a Romány is megszólalna, és elmondaná a véleményét, hogy ő hogyan látja, hiszen ha nem is hősei, de mindenképpen pozitív figurái voltak Kecskemét történetének, és hát Gajdócsi már nem mondhatja el. Sokak szerint, és ahogy a beszélgetésekben kirajzolódik, Gajdócsinak volt centrális szerepe, mintha a legtöbbet ő tette volna. Én ebben nem tudok állást foglalni.- A Forrásnak valamelyikükhöz volt kapcsolata?- Mindenkihez, ugye, mert Gajdócsi megyei tanácselnök, Romány megyei első titkár, Pozsgay kulturális miniszter volt. Mind a három felügyeleti szervhez intézményesen tartoztunk. Nos, a következő nagy esemény a Forrás életében 1980, a Csoóri-botrány. Ezt a magam tudomása szerint szívesen elmondom. Csoóri ötvenéves volt, és mint az akkori középgeneráció talán legjelentősebb íróját, a Forrás készült születésnapján megköszönteni. Volt nekünk akkor egy pesti szerkesztőnk, Kovács István költő, ma már nincs a szerkesztőség tagjai között. O akkor lejárt az értekezleteinkre, és rajta keresztül Csoórinak üzentünk, hogy születésnapján szeretnénk köszönteni, és párhuzamosan kéziratot is kérünk tőle. Kovács Pista el is hozta az Egy nomád értelmiségi című esszéjének kéziratát, és első olvasásra lehetett látni, hogy ez rengeteg kérdést fölvet, és a közlés határán van. Hatvani Dániel nagyon érdekes álláspontra helyezkedett. Azt hitte, hogy demokráciában él, és ha demokratikus döntést hozunk arról, hogy ezt a kéziratot közöljük, az bármilyen értelemben védi a kéziratot vagy védi a szerkesztőséget, így ő valamennyiünkkel végigolvastatta. Ezt a kéziratot a következményektől tartó Szekér Endre kivételével valamennyien közlésre javasoltuk. Ezt követően Hatvani Dániel a kéziratot leadta, abban a meggyőződésben, hogy milyen demokratikusan jár el, a szerkesztőség többségének az akaratát érvényesíti. Persze ez később semmit nem számított. Olyan időszak volt, amikor a felelősségvállalás és a felelősségre vonás egy személyre összpontosult. Leadtuk ezt a kéziratot, és már majdnem meg is jelent a szám, ugye 2-3 hónapos volt az átfutási idő, amikor az utolsó pillanatban valaki vagy a nyomdából vagy a pártbizottságról a Forrást bevitte a pártbizottságra. Több szem látta a megjelenés előtt a szerkesztőségi tagokon kívül is, úgyhogy a Forrás már készen volt, ki volt nyomtatva. A Csoóri-írást betiltották. És akkor az az egészen különleges döntés született a hatalom részéről, ez az egészen elképesztő, abszurd megoldás, hogy pengével vágják ki a Forrásból a Csoóri-írást, és valamit ragasszanak a helyére, hogy 96 152
