Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 7-8. szám - Kalmár Ágnes: "Nem tudok más múzeumot, ami úgy nyílt volna meg, hogy nem volt gyűjteménye"
tavasszal szóltak, hogy jöjjek a múzeumba dolgozni, mert meglesz. Ez ilyen egyszerű volt. 1979-ben államvizsgáztam, utána volt az a bizonyos kalocsai tábor, amiről már beszéltem. A Népművészeti Egyesület is benne volt a kalocsai tábor szervezésében, az az egyesület, aminek a vezetője szintén Bánszky Pál volt.- Hogyan kezdődött a múzeumi pályád? Nyilván összefonódott az intézmény első éveivel.- Akkor szeptember elsején ide jöttem dolgozni. Először a Naiv Múzeumban voltam, Pali bácsi már akkor hozta az első játékegyütteseket. Azokat leltároztam, közben a Naiv Múzeum kiállításait is rendezhettem itt-ott-amott, főképpen az időszaki kiállításait. '80-ban már megszületett a döntés a Szórakaténusz létrehozásáról. A megye mindennek helyet adott akkor Kecskeméten, ilyen módon elég sokan fölkarolták ezt az intézményt. Igazából az alapgondolatot is többen magukénak tekintik, de Bánszky Pálé volt egyébként az alapító gondolat. Kerényi József, aki Kecskemét város főépítésze volt akkoriban, szintén magáénak érezte az ügyet. O a Fiatal Népművészek Stúdiójának szellemében tervezte meg tanítványaival ezt az épületet. Az alapgondolat a honfoglaló magyarok lakóépülete, a jurta volt, ez a gondolat ihlette a körterem építésére, és azóta ezerszer bebizonyosodott, hogy a gondolat jó volt. Ez a centrális struktúra a közösségeket is összevonja egy-egy tevékenység kapcsán, és e köré építette tulajdonképpen a többi funkciót. Egyébként Makovecz Imre szeptember 4-én írt a jubileumunkra néhány sort, néhány gondolatot, amelyben a keletkezés közvetlen előzményeit értékeli nagy vonalakban. Azt azért hozzá kell tenni, hogy vannak intézményt alapító gondolatok, és amikor létrejön egy intézmény, akkor önmaga is létrehoz újabb gondolatokat, önmaga is összefogja mindazokat a szándékokat, erőket, ami ezen a területen abban az országban megnyilvánul. Ezek sok esetben az alapítók által még nem látott gondolatok. Az intézmény indulásakor az első együtteseket dr. Bánszky Pál hozta, méghozzá budapesti, az ismerősi körébe tartozó családok, közöttük régi polgári családok játékai voltak ezek. Az Iparművészeti Múzeumban dolgozott a felesége, Kiss Éva, aki művészettörténész volt. Nagyon sok játékegyüttes idekerült az Iparművészeti Múzeum dolgozóinak családjából. Aztán kiderült, hogy sokan őrzik gyermekkori játékaikat, és tényleg senki nem számított rá, hogy ennyien. Nagyon sok olyan család van, ahol semmi mást nem őriztek meg, csak a gyermekjátékokat. Olyan családok is vannak, akik elásták legkedvesebb játékaikat, amikor menekültek. Mennyi olyan jelenségről tud az ember, hogy háborúban, akár hadifogságból, semmi mást nem hozott a távolból hazatérő katona, csak egy játékot a gyermekének. Ismerek olyan ügyvédet is, aki feladta a foglalkozását és játékokat készített a második világháborúban. És bizony az emberek, mert akkor megváltozott az érték szerepe, akár az aranyaikat is odaadták egy-egy szép játéktárgyért, amivel örömet szereztek a gyermekeiknek, amivel akár rövid időre is, de kiemelték őket abból a nem jó köznapiságból, ami akkor a mindennapjaikat kísérte. Na és hát, igazából nagyon hamar formálódott az intézmény, ami 1981. december 4-én megnyílt. Én akkor igencsak fiatal voltam, és a múzeummal bíztak meg. Nem azt jelenti, hogy nem tartottam foglalkozásokat, de nagyon lekötötte a figyelmemet, hogy egyáltalán mi lehet ez a gyűjtemény, mert megint csak azt tudom mondani, hogy ami nyilvánvalónak tűnik most, akkor nem volt az. Soha életemben nem láttam ilyen játékokat, ami most a gyűjteményben van. Mondjuk dr. Moskovszky Éva7 magán- gyűjteményében elég hamar láttam, de hát abban a sokféleségben nem vettem észre rögtön minden részletet. Sok dologról azt hittem, hogy újdonság, például, hogy a puzzle, az egy új találmány és akkor kiderült, hogy kitalálták az 1760-as években. Vagy az, hogy a malomjáték már az ókorban is volt, hát ki tudott erről? Nem nagyon tudott róla az ember. Itt ügyet7 Dr. Moskovszky Éva a legjelentősebb hazai magántulajdonú játékgyűjtemény tulajdonosa. 1998- ban nyílt meg Székesfehérváron a Fehérvári Babaház - Moskovszky Gyűjtemény. 141