Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 7-8. szám - Komáromi Attila: "Kecskemét volt a mérce"
- Beszélgettünk az intézmények kapcsán a politikai döntéshozókról meg a funkcióban lévő emberekről. Kerényi József példája mutatja, hogy számosán lehettek még olyanok, akik hatással voltak ezekre a fejlesztésekre, de nem voltak politikai döntési pozícióban. Voltak-e, és kik voltak azok az emberek, akik szerinted meghatározó módon befolyásolták a város kulturális fejlődését?- Az előbb fölsoroltam nagyjából a Forrás köré csoportosuló szellemi embereket, Orosz Laci bácsit, Szekér Bandit. Aztán Bodor Jenőt. Nyilván nagyon sokat tett a színházért Radó Vili17 bácsi, mindenekelőtt a jó taktikai érzékékével, aztán Erdei Péter, akivel a világzenekar megtámadása ügyében például mélyen nem értek egyet, de a Kodály Intézet kapcsán elismerem az érdemeit. Nem vagyok szakember, de úgy vélem, Vásáry Tamás messzire elvitte volna a hírét Kecskemétnek. Az építészek között meglehetősen sok van, akik ma is működnek, Farkas Gábor, Öveges László, hogy csak két nevet említsek. A fotósok közül Iskander. Van itt a festők és szobrászok között is sok érték, Benes, Lakatos Pali, Pálfy, Bodri Feri, de nem akarok neveket sorolni, úgysem lehetne teljes a felsorolás.- Mi lehet ma ennek a városnak a vonzereje az ismert feltételrendszer közepette? Mondjuk az Európa Jövője Fesztivál?- Is. Kérdés lehet, hogy meddig bírja, mert azért a Csiperóhoz is kell egy csapat, kell, aki ezt kitalálja, és kell, aki az ötletet végre is tudja hajtani. Ne felejtsük el, hogy amikor a Csiperó indult, akkor még Magyarországon nem voltak ilyen találkozók. Most már majd' mindenütt van valami hasonló, de a találkozó indulásakor unikum volt Magyarországon, meg talán Európában is. Nem tudom, hogy mi lesz például a művészteleppel? Mi lesz a Fotóművészeti Múzeum sorsa? A Fotóművészeti Múzeum egyedüli volt az országban, még mindig egyedüli. Ezt elkótyavetyélni, veszni hagyni vagy elengedni a fővárosba, hát nagy baj, nem?- Az aggodalom közös bennünk.- Én biztosan elfogult vagyok Kecskemétet illetően, miért ne lennék az, de itt olyan szellemi, művészeti értékek vannak, amire nagyon oda kell és kellene figyelni, jobban, mindig jobban, mert elveszhetnek az értékeink. Ott van például a Bozsó. Mikor én idekerültem, akkor Kecskeméten volt kettő, három festő, most lehet, hogy kicsit több is van, mint kéne, de most azért, gondolj bele, mi mindennek az elindítója volt ő!- Én nem tudom, hogy például Pócs Péter18 hogyan került ide.- Vagy Pócs Péter például, és Horváth Mariék!19 Bármennyire is nehéz helyzetben van a rajzfilmstúdió, ma a legbiztosabb, a legstabilabb. És Kecskemétnek a jó értelemben vett hírét a Kecskeméti Rajzfilmstúdió is vitte, viszi a világba. Emlékszem rá, hogy a hetvenes, nyolcvanas években békéscsabai meg szegedi barátaim is irigykedve néztek, hogy de jó nektek Kecskeméten, hogy ott mi van. Mondom, hogy rengeteg gond van, meg nem is figyelünk oda úgy, ahogy kéne, hülye vagy te, azt mondja, Kecskemét a mérce! Az interjút Kriskó János készítette 17 Radó Vilmos (1913-2001) színész, rendező, színházigazgató, a Kecskeméti Katona József Színház örökös igazgatója. 18 Pócs Péter tervezőgrafikus, plakátművész, az 1990-es évek közepéig Kecskeméten élt. 19 Horváth Mari rajzfilmrendező, a Pannónia Filmstúdió és a Kecskemétfilm rendezője. 109
