Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 7-8. szám - Komáromi Attila: "Kecskemét volt a mérce"
dolgozott. Én Szegeden hallottam először a nevét, mert Szegedre járt egyetemre, jogi karra. Fiatal hallgatóként sokszor találkoztam vele és más fiatal írókkal, Baranyi Ferivel meg a Gerelyes Endrével. Nekem Gerelyes Endre nagyon jó barátom volt, ugyan nem tanított, de ott volt adjunktus. Szegény, tehetséges volt, csak megártott neki az alkohol. Egyébként őtőle hallottam azt, amit a múltkor mondtam neked: hogy az értelmiség előtt két út van: az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan.- Szóba került közöttünk Páskándi Géza neve. Az körülbelül világos, hogy el kellett jönnie Erdélyből, de miért éppen Kecskemétet választotta? Volt-e szerepetek ebben?- Valószínű, hogy lehetett valami szerepünk benne. Egyrészt az ő darabjai iránt érdeklődtünk, és azért ez nem volt mellékes, másrészt dramaturgként itt tudták alkalmazni, volt állása a színházban. Ez pedig nyilván meghatározó érv volt a város mellett.- Ha végiggondolom ezt az időszakot, ott volt a Forrás, a délvidéki kapcsolat, az erdélyi kapcsolat, a színháznál a Felvidék, hiszen itt dolgozott rendezőként Beke Sándor, meg színészek is jöttek. Mennyire volt szabad, vagy éppen zártkörű az ezekről való döntés?- Az előbb mondtam, hogy azért kaptam egy kis ejnye-bejnyét, kellett volna szólnom például a Kamaraszínházi Fesztivál előtt, hogy kiket akarok meghívni. Meghívtuk a vendégeket előzetes egyeztetés nélkül, pénzünk, ugye, nem volt sok, és amikor már kiderült, hogy kik lesznek itt, akkor már nem lehetett lemondani. Milyen alapon mondatták volna le velem, hogy ne jöjjön a Ladik Kati, ne jöjjön a nagyváradi színház, ne jöjjön Kassáról senki? Ezt nem lehetett. Azért annyi eredménye mégis volt a rosszallásnak, hogy a helyi sajtó elhallgatta a fesztivált. Egyedül a Szabad Föld írt róla.- Ami a magyar parasztság lapja volt.- Meg hát a vitát is elhallgatták. Rendeztünk egy vitát a kamaraszínházi jövőről. Ne feledd el, akkor a kamaraszínház még nem volt ennyire műhelymunka, az mindössze egy kisebb színház volt.- Attila, beszéltél Kátay Mihályról meg a zománcművészeti alkotótelep létrejöttéről. Arra volt-e rálátásod, hogy Probstner János hogyan került Kecskemétre, hogyan lett a zománc- mellett kerámiastúdió is?- Persze, hogy volt, csak olyan kellemetlen erről nekem beszélni. Egy hódmezővásárhelyi barátom mondta, hogy volt náluk egy energikus fiatalember, egy keramikusművész és Kecskemétre került. Keramikusművész? Bevallom neked, hogy a kerámiát, a paraszti kerámiát, azt úgy sejtettem, de nem nagyon ismertem. Kiderült, hogy két lépcsőházzal arrébb lakott, mint én. Megismerkedtem vele, kint a Széchenyiben, a Stádium utcában laktunk mindketten. Mondtam először Bodor Jenőnek, hogy van itt egy nagy tervekkel rendelkező keramikus, meg kéne hallgatni. Tulajdonképpen így indult el, és utána János a maga tehetségével és szervező zsenijével, hatalmas lendületével végigvitte, amit elképzelt. Most sajnos megtört, deformálódott ez a lendület azzal, hogy a megye megszűnésével kényszerűségből összevonták a korábban önálló alkotó műhelyeket egy közös szervezetbe. Tudom, hogy fájhat neki, de csak ez volt a megoldás, ami történt. A Kormányhivatal azt mondta, hogy nincs szüksége Kerámia Stúdióra. Az összevonás a túlélés lehetőségét jelentette. Fia a város nem áll az ügy mellé, akkor ezek az intézmények megszűnnek. És még egyszer létrehozni őket, szerintem lehetetlen vállalkozás lenne.- A Rajzfilmstúdió és a többi kulturális intézmény létrejöttéről is vannak emlékeid? 106