Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 7-8. szám - Komáromi Attila: "Kecskemét volt a mérce"

minden, meglehetősen szűk körben mozgott az információ, legalábbis én úgy tapasztaltam, és utólag is úgy látom, hogy meglehetősen szűk körben történt az intézkedés is.

— Gondolom, különösen a kényes ügyekben.

— Ha kényesnek nevezed, nevezzük kényesnek, nevezhetjük ocsmánynak is, nevezhetjük érdekesnek is. Például, amikor idejöttek a Jancsóék, akkor én Tóth Dezsővel9 az egyik nagy irodában összevesztem, kiabáltunk egymással, ebből se lett semmi, hiába kiabáltam, meg ő is hiába kiabált, egyszerűen azt történt, amit Aczél elvtárs akart. Nekem Tóth Dezső nem mondta azt, hogy fogjam be a számat, úgyis hiába kiabálok, mert Aczél György akarja, hogy ők hárman Kecskemétre jöjjenek.

— Ezek szerint ez nem a megyei vezetők döntése volt, hanem Aczél Györgyé személyesen.

— Nagyon valószínű, viszont úgy, ahogy Győrben nem fogadták el, úgy akkor Kecskemét is megtehette volna ugyanezt, csak itt valószínű nem voltak Horváth Edék, meg nem volt Markó Iván sem.

— Kisebb volt a zsarolási potenciál.

— Gondolj bele, hogy Horváth Ede meg Markó Iván, aki akkor igazgatta a Győri Balettet, nemzetközi hírű és keresett művész volt, és akkor ő azt mondja, hogy én elmegyek innen, ha ezek idejönnek színházat csinálni. Horváth Ede meg azt mondja, hogy a Markónak van igaza. Kecskeméten az erőviszonyok mások voltak. Ellenére annak, hogy Kecskemét művészeti, kulturális élete úgy a hetvenes évek közepétől fejlődött ugrásszerűen. Emlékszem, a Kátai Miskával10 11 beszélgettünk, és mondom neki, te idefigyelj, ezt csak úgy lehet nemzetközivé tenni, ha azt mondjuk, hogy szovjet-magyar. Azt mondja, jó. A Szovjetunióban, mert hát ismerte, tudod, hogy milyen jó zománcosok vannak, nem oroszok, hanem ukránok grúzok stb. Először, ha jól emlékszem, magyar-szovjet zománcművészeti alkotótelep volt. A zománcgyárral beszéltünk, hogy fogadja be a szovjet vendégeket, így indult el. Mondom: ez egy nagyon izgalmas korszak volt. 1969-ben Pozsgay Imre volt itt az ideológiai titkár a megyénél. A Forrás akkor indult el. Kellett hozzá a Kiskunság11, mint előzmény, kellett egy jó szervező, ő volt Varga Mihály, kellett Orosz László, kellett Szekér Bandi, Goór Imre, kellettek olyan emberek, akik befogadják Zám Tibort, Kunszabót, most gondolj bele.

— Tekintélyes névsor, kétségtelenül

— Ha most ezeknek még a politikai hátterét is megnézed, meg hogy ezt fölvállalták az akkori vezérek, meg hogy szociográfia... Már az én időmben konferenciákat rendeztünk, a társadalmi ismeretekkel foglalkozó két vagy három országos tanácskozás is volt Kecskeméten.

— És volt Nagybaracskai fotótábor.

— A Nagybaracskai Fotótábort, azt spéciéi én kezdtem. A bajaiakkal beszéltünk és a nagybaracskai kulturális igazgató nagyon jó szervező fickó volt, meg ne kérdezd a

9 Tóth Dezső a Lázár-kormány kulturális miniszterhelyettese 1977-1985-ig.

10 Kátai Mihály (1935) festő, zománcművész, a Kecskeméti Zománcművészeti Alkotótelep alapító tagja.

11 Kiskunság: a TIT kiadásában megjelenő megyei folyóirat 1955-1969 között, a Forrás előde.

104