Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 1. szám - Oláh - Gál Róbert: Bolyai János képzeletbeli számvetése életéről, hiteles feljegyzések alapján
A többi már nem rajtam múlott. Ahogy hallottam, eladta a németvárosi házat és Kolozsvárra költözött. Szegény Klára Elizát cselédnek adta Vajába. Amáliát legalább varrni taníttatta. Dénesi még én kereskedőinasnak adtam Atyám sógorához, somorjai Nagy Istvánhoz Segesvárra. Sajnos ott sem állta meg a helyét. Egy fél év után hazaküldte a kedves sógor. Amíg tudtam róla itt téblábolt a városban. Később azt hallottam, hogy beállt katonának. Ott talán tanul majd egy kis rendet, fegyelmet. 1854-ben kérvényeztem a magas rangú katonai Mária Terézia-érdemrendet. Egyfelől, hogy visszaszerezzem családunk ősi rangját, másfelől a szellemi alkotás is van olyan értékes és maradandó mű, mint a harcmezőn szerzett hősi tett. Miért ne kaphatnám ezt meg a Tér Tudományomért? Csak az emberek lekaszabolásá- ért jár elismerés? Most már műveltséggel kell kitűnnünk és nem durva erővel. Sejtettem, hogy csak különleges fejcsóválásban lesz részem, de az uralkodó osztályt is tanítani kell. Szokj a meg, hogy igenis a matematika terén is lehet olyan maradandót alkotni, mint a harc mezején. A világ meg fog változni, és eljön az az idő, amikor a szellemi alkotás értékesebb lesz embertársaink elnyomásánál és eltiprásánál. Persze, hogy nem kaptam választ a császári udvartól a beadványomra. Hiába soroltam fel családunk ősi és hősi múltját: hogy őseim a honfoglaló magyarokkal jöttek; hogy a Bolyai család megteremtője Buja, Töhötöm ősvezér dédunokája volt; hogy Bolyai-őseim sohasem álltak a középkori Magyarországot szétdarabolók mellé, mindig hűségesek voltak az egységes Magyarország királyaihoz. Ezért álltak Károly Róbert, majd Habsburg Ferdinánd mellett. Sohasem veszítették el a történelem sodrában az iránytűt, nem két hazában éltek, hanem csak egy és oszthatatlanban. De ha így gyakorolja arisztokráciánk a hatalmat, hamarabb csinálják meg oláh testvéreink nagy Oláhországot, mint ahogy mi vissza tudnánk állítani ősi országunkat. A Bolyaiak a legelőkelőbb arisztokráciáknál is régebbiek és dicsőbb múltúak, csak a sors bánt el igazságtanul velünk. A Tér Tudománya megalkotásáért igenis megérdemelnénk, hogy a Mária Terézia-érdemrend elnyerésével egyenrangú grófi címet kapjunk. Persze ez is elmaradt. Rozitól való különköltözésemmel az Atyámmal való kapcsolatom is javulni kezdett. Többször meglátogattam, és jókat beszélgettünk a matematikáról. Az idő tájt a kis Fermat-tételének fordítottján elmélkedtünk, az egész számok csodálatos világában sétálgattunk. Közben mi is tettünk egy-két felfedezést. Igyekeztem kerülni az imagináriusok tanát, mert abban nagyon különbözött a nézetünk, és Atyám nem akarta belátni téves eszméit. Aztán tanácsot kértem Atyámtól a hőelméletből, a newtoni tanból. Együtt beszélgettünk Boskovitch atomelméletéről. Atyám 1851-től visszavonult a tanítástól, de ereje és egészsége is rohamosan gyengült. Az addig igen aktív Atyám alig kezdett kijárni a házból. Magához fogadta kisebbik fia családját, és nála laktak a kis Borzi és a sógornőm, Karolina. Szegény kis Borzi elhunyt, és Atyámat ez szörnyen megviselte. Érdekes, hogy volt nekem egy Anikó húgocskám, aki egy pár évet élt, aztán Atyám második feleségétől, somorjai Nagy Teréztől is született egy lánykája, és az is pár hónaposán meghalt. Csak a férfiak voltak olyan életerősek a Bolyai nemzetségben, hogy 700 éve fenn tudják tartani a családot. 64
