Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 7-8. szám - Gila János: "Parasztvárosból kultúrváros"
egyesületből Kecskeméten elegendő számú létezik egyelőre. Az egyesületek egyik elősegí- tői voltak a közművelődési intézmények kialakulásának. A század végére megélénkült az intézmények kialakulása. Kecskeméten ez az 1890-es években csúcsosodik ki. Az intézmények említése előtt egy társaságot emelnék ki, azért, mert ennek meghatározó szerepe lesz majd a későbbi évtizedekben, sőt az egész században. Ez pedig a Katona József Kör, aminek elődje a felolvasó társaság. 1884-ben jött létre, tanító célzatú előadások tartására. 1891-ben elhatározták, hogy a társaságot átalakítják Katona József Körré, és az eddig folytatott tevékenységük mellé fölveszik a Katona-kultusz ápolását. A Katona József Kör 1891 májusában alakult meg, azóta működik. Lehet mondani azt, hogy Kecskemét kulturális életében koronként eltérő mértékben, de domináns, meghatározó góca volt a népművelésnek, a kultúrának. Az egyesületek létrejötte előmozdította a műkedvelő színjátszást, a dalolást, az énekes tevékenységeket nemcsak Kecskeméten, de országosan is. Zenei vonatkozásában ez azt jelentette, hogy a körülmények megkívánták a régi, hagyományos, ősi hangszertanítás mellett a profi zeneoktatás kialakítását a városban. Élt Kecskeméten egy úr, Szent-Gály Gyulának nevezték, aki az 1890-es évek elején fölhívást tett közzé azzal, hogy legyen Kecskeméten zeneiskola. A polgármester, Lestár Péter az eszmét befogadta, és 1894-ben megnyílt Kecskemét városi zeneiskolája. És 120-130 év óta itt van, és eredményesen működik az M. Bodon Pál Zeneiskola. Voltak időszakok, amikor nagyon mostohán bántak vele, holott országos jelentőségű volt és ma is példaként állítható a tevékenysége. Korán felismerte a város a színház szükségességét is. Az 1890-es évek elején a város egyik birtokát eladta, és 200 ezer koronát letétbe helyezett a színházépítés javára. Fölkérték az Osztrák-Magyar Monarchia legtekintélyesebb tervező cégét a kecskeméti Katona József Színház megtervezésére, kiválasztották a helyet, a lehető legjobb helyet a városban. Igaz, hogy kicsit nagyravágyók voltak a vezetők, mert ezerszemélyes színháztermet akartak, vigadóval egybeépítve. Nem futotta a pénz. Nem 200 ezer koronába, hanem 260 ezer koronába került a színház felépítése, és 1896-ban avatták föl az épületet. Száz évvel és néhány hónappal később, mint ahogy Kelemen László először a Cserepes vendéglőben magyar nyelvű előadást tartott Kecskeméten. 1897-ben a város létrehozta a könyvtárát, hétezer kötetes könyvtár volt ez. A következő évben, 1898-ban döntött a múzeum alapításáról. Kecskeméten a múzeum és a könyvtár a levéltár egységeként jött létre, a levéltár adott otthont a két intézmény gyűjteményének. Az irányítást és az ellenőrzést is a levéltár szervezeti szabályzata határozta meg. Az anyagok rendezésére és kezelésére egy segédlevéltárnokot bíztak meg, dr. Szilády Károly személyében. A kecskeméti múzeum korán kitűnt, és elismertséget szerzett szakmai körökben. Bizonyító jele ennek, hogy a Magyar Néprajzi Társaság 1913 decemberében Kecskeméten rendezte meg éves közgyűlését. A két intézmény működéséhez szükséges elemi feltételek megteremtése ügyében 1898-ban 16 ezer koronát a fölszerelésre és a berendezésre, 1000 koronát pedig a működésre szavazott meg a város. 1909-ben Kada Elek pártolásával döntöttek a Művésztelep megalapításáról. 1912- re a Műkertben felépült a Művésztelep. Ennek a Művésztelepnek a történetét Sümegi György részletesen megírta. A Művésztelep létesítése mellett a város megkapta a Nemes Marcell2-hagyatékot, erre alapozva jött létre a képtár. Kapott a város még egy intézményt, a Városi Mozgóképházat (a városi mozit), amely éveken át töltötte be a város hiányzó kultúrpalotájának szerepét. Tulajdonképpen a háború előtt ez volt az utolsó 2 Nemes Marcell (szül. Klein Mózes) (1866-1930) jánoshalmi születésű műgyűjtő, műkereskedő, mecénás. Hetvenkilenc darabból álló ajándéka alapozta meg 1910-ben a Kecskeméti Képtár gyűjteményét. 45
