Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 7-8. szám - Szekér Endre: "Ha kifogást találtak, ugrott az egész mű!"
- Volt. Én egyszer egy külön cikket írtam erről, hogy akár kerámiaügyben, akár tűzzománcügyben, személyes kapcsolat is volt.- Te mindvégig tanítottál, és aktív életpályád alatt főszerkesztő-helyettes is voltál, mintegy negyven éven keresztül. Nem fordult meg a fejedben, hogy valamelyik felé teljesen el kéne kötele- ződni? Vagy így volt teljes az életed?- Nem! Egy-egy ilyen vallomásban, vagy egy-egy portréban mindig azzal kezdtem, hogy tanár vagyok. És így is ismernek. Ez nagyon megtisztelő, nem érzem lebecsülésnek a tanár úr megszólítást, inkább a szerkesztő urat tartom bizonytalanabb megfogalmazásnak. A tanár mögött, úgy érzem, egy egyéniségnek kell lenni, szakmának kell lenni, és hát, ugye, amivel foglalkozik az ember. Mondjuk, egy iskolai évkönyvben van olyan rovat, hogy ki milyen szakos, melyik osztályokban tanít, és egy külön rovatban ott van az érdeklődés, vagy tevékenység, hogy a TIT nyelvi szakosztályának elnöke, az írószövetség tagja. Ez a maga nemében speciális, tudniillik egy írószövetségi tag általában nem tagja egy iskolai tantestületnek. Egy ilyen tanár speciális, furcsa valaki, aki könyveket ír, tanulmányokat, és mással is foglalkozik, vagy vendégeket visz be az órára! Erdélyben élt Gellert Sándor, hallatlan tehetségű, mára kicsit elfeledett, de remekül indult költő. Amikor Magyarországon járt, Czine Mihály egyetemi előadásán volt ott, majd tartott egy rendhagyó órát itt, Kecskeméten, a Katona-gimnáziumban, az én osztályomban. Féltem tőle, hogy a gyerekek majd hogyan viselkednek. És nem mentek ki szünetre! Büszke voltam rájuk! Többek között ezért érdemes tanárnak lenni.- Én is emlékszem arra, amikor Balia D. Károlyt és Vári Fábián Lászlót hoztad el a Katonába. A vendégek szerepeltetése rendszeres volt a tanári munkádban?- Ha azt mondom, hogy Kassák Lajos, aki sehova nem ment el, meg vissza is szorították régi szociáldemokrata múltja miatt, hozzám mégis eljött, az meggyőző? A könyvtár még kisebb volt, a földön is ültek az emberek. Jövünk ki, én Kassák feleségével jövök le a lépcsőn. Azt mondja nekem: tudja Bandi, a Lajos egy nagyon komor és szigorú ember, szinte alig láttam még ilyen derűsnek és vidámnak!- A kapcsolatod az irodalommal meg az írókkal megmaradt? írsz még leveleket?- Hogyne, inkább személyesebbeket. Például Tarján Tamással van szoros kapcsolatom, vagy egy régi halasi baráttal, aki matematika professzor, de jó neve van Wiegand Richárd. Ez még gyerekkori barátság.- Emberek jönnek, emberek mennek a város és a megye mindenkori vezetésében, a Városházán is, a megyeházán is. Van-e konkrét, személyes emléked olyan emberekről, akik nagyon segítőkészek voltak, esetleg olyanokról, akik folyamatosan betartani igyekeztek a folyóiratnak vagy a szerkesztőségnek?- Én a régi időszakból néhány kulturált, olvasott, és emberileg rokonszenves egyéniségre emlékszem, Pozsgay Imrére vagy Gyóni Lajosra, akivel együtt katonáskodtunk.- Gyóni Lajos milyen pozícióban volt?- Először tanítóképzőben tanított, majd aztán megyei titkár lett, nem első titkár, hanem talán a kultúráért felelős titkár. Vele személyes kapcsolatom volt, sajnálatos módon rajta volt az 1971-ben lezuhant kijevi Malév-járaton és meghalt a repülőszerencsétlenségben. Másokra is utalhatnék, Gajdócsi István hatalmas egyéniség volt például, nagyon kulturált, versolvasó ember. Egyszer azt mondta nekem: A szomszédom verseket ír. Tudom, hogy ezek nem komoly versek, de légy szíves, egy-két szép szót írjál már róluk! Finom, intelligens és nagy tudású ember volt, nagyon szerettem. 39
