Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 1. szám - Oláh - Gál Róbert: Bolyai János képzeletbeli számvetése életéről, hiteles feljegyzések alapján
Clausthalban elbúcsúzott Gausstól és gyalog ment Regensburgig. A lábát pálinkával mosta. (Szolgálómnak, Szőcs Júliának is sokszor fájt a térde, és akkor Atyám neki is azt ajánlotta, hogy sós pálinkával dörzsölje és a fájdalmat levette.) Nem volt könnyű, a kapcáit faggyúzta, a csizmáit vizesítette, és naponta többet és többet gyalogolt. Passauban kiszálltak és pipázni kezdett, erre a körülötte állók belekötöttek, és kiütötték a pipát a szájából. Erre Atyám a botjával irtóztató hadonászásba kezdett és azt ordította, aki közelébe merészkedik, azt azonnal fejbe veri. Látván a nép Atyám vérbe forgó szemét, szétoszlott körülte. Visszaszállva a hajóba egy ártatlan tizenöt éves lánykába belekötöttek a hajósok és ostromolni kezdték. Szerencsétlen szolgálni ment Bécsbe. Atyám azonnal védelmébe vette, és kijelentette, ez a lány az ő jegyese, és aki csak hozzá mer érni, az a halál fia. így aztán békében hagyták a szerencsétlen lánykát. Bécsbe való megérkezés után a leányka maradt volna atyámmal, de ő is tovább kellett folytassa útját, útravalóul sok atyai tanáccsal ellátva elbocsájtotta. Bécsben két hónapig munkát keresett, hogy annyi pénzt összeszedjen, amivel hazaindulhat, de semmi keresetre sem tudott szert tenni. Aztán végre egy rác kereskedő hajóján reggeltől estig evezős napszámot vállalva jutott el Pestig. Pesten egy hegyes tőrrel megsebezte a lábszárát, amely befertőződött, és egy kirurgus le akarta vágni a lábát. Atyám nem engedte, hanem a Vörös Ökör csárdában lévén megszállva, a többi vendéget szórakoztatta különféle mesékkel és történetekkel, ezért a vendégfogadós kevesebbet számolt a szállásért s a kosztért. Aztán egyedül maradván, a lába is irtózatosan fájván, magába roskadt és szeretett volna meghalni. De csodamód, egyszer csak a csúnya sebe gyógyulni kezdett, és mire ifj. báró Kemény Simon kocsit küldött Atyám után Pestre, akkorra teljesen felépült. így jutott aztán haza Bolyába, az ősi fészekbe. De ahogy a Bolyaiak az évszázadok során sem fértek el egymástól, így Atyám sem bírt sokáig egy fedél alatt lakni nagyapámmal, Bolyai Gáspárral. Bár nagyatyám szelíd és jámbor öreg volt, Atyám senkinek sem tűrte el, hogy az ő dolgába beleszóljon, és nála valaki valamiben is tudósabb legyen. Márpedig a gazdasághoz és a jószág gondozásához az öreg Bolyai Gáspár jobban értett Atyámnál. Nem véletlenül volt jószágigazgató a zágori Bethlen-uradalomban. Úgy is ismerkedett meg nagyanyámmal, Pávai Vájná Krisztinával, hogy sokat járt Zágorba, amely tudva- lévőleg szomszédos Domálddal. Szóval Atyám jobbnak látta, ha újra szolgálatba áll ifj. báró Kemény Simon házánál, aki hol Kolozsvárott, hol pedig Csombordon lakott. Atyámnak inkább Kolozsvárott kellett tanítani a Kemény csemetéket. Barátok révén aztán eljuthatott egy szép farsangi bálba Kolozsvárra, ahol is megismerte Anyámat, Benkő Zsuzsannát, Benkő József kirurgus és Backmann Julianna ötödik gyermekét. Atyám azonmód, ahogy meglátta és megtáncoltatta, fülig szerelmes lett bele. Azonnal feleségül akarta venni. És amit Atyám fejébe vett, azt azonmód meg is valósította. Soha megálljt nem ismert! így aztán megismerkedésüktől három hónapra feleségül is vette finom, törékeny Anyámat. Anyám szépen énekelt és zenélt, szépen olvasott és írt latinul, nem úgy, mint az anyja, a nagyanyám, aki valamennyire kívülről tudta a Bibliát, pedig sem írni, sem olvasni nem tudott. Házasságuk eleinte boldog volt. Atyám mindig nagy gavallér tudott lenni, értett az udvarláshoz is és a szép csinálásához. Domáldra 52
