Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 6. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT SZABÓ ZOLTÁN - András Sándor: Se bourgeois, se proletár : Szabó Zoltán és a harmadik út
Másfelől: „Nem egy társadalmi osztály az elnyomott, hanem az ember. (...) De, hogy amit a nemzet sérelmének neveztek, az váltott volna ki Magyarországon forradalmat? Ezt sokan hiszik. Nyilvánvalóan azért, mert a múlt [...] emlékezetünkbe süllyedve gondolkodást formál, jelent értékel, s jövőt teremt. így csinált 1849 és a forradalom-iszony sok jóféle magyarban 1956-ból kizárólagosan szabadságharcot. Amit levertek, tehát vége. (...) Nemzeti sérelmek az emberben a magyart csakugyan érték, hetente többször az előző években és a korábbi évtizedekben. De mi volt a sebzőbb, a súlyosabb? Az-e, ami az emberben a magyart érte, a nemzetbelit? Vagy az, ami a magyarban az embert érte? Attól tartok, hogy az utóbbi. Mintha az emberek keltek volna fel, felmentő seregnek azonban nyomban megjelent az, ami nemzetbeli bennük is. (...) A zsarnokság az egyént szorítja Szaharába, az emberben magában van benne. [...] Ugyanis ez volt a legelső és mindeddig legteljesebben antitotalitárius forradalom." „Ebből logikailag az következik, hogy ötvenhat forradalma nem a múlté. (...) S ezt jobb volna tisztábban látnunk. Mivel a totalitárizmusnak jövője van. S ha ezt mondom, ezt nem azért mondom, mert azt képzelem, hogy Hitler vagy Sztálin visszatérnek, (...) rendkívül jóindulatú, határozottan demokratikus, parlamentáris és szabadelvűséggel szembe nem szegülő rendszerek is válhatnak egyben-másban, többé-kevésbé totalitáriussá, graduálisan, s anélkül, hogy a rendszer emberei ezt észrevennék. Ezt az emberek veszik észre." „Totalitáriánus rendszer az olyan rendszer, amely a társadalom életének totális kontrollját intézményesíti. Vagy úgy, hogy totális céljai vannak, s ehhez teremti meg, ehhez szabja az eszközöket. Vagy úgy, hogy a totális kontroll lehetősége és rendelkezésre álló eszközei alakítják át a rendszer céljait." (i. m. 225skk).8 Az idézettek értelmezéséhez, úgy gondolom, szükséges az egzisztenciális gondolkodásnak azt a változatát figyelembe venni, amit Camus fejezett ki (hasonlót vallott Orwell is), és amit Szabó Zoltán a második világháború vége előtt nem is ismerhetett, később viszont bizonyíthatóan ismert. Camus szerint „az ember" mindig egy bizonyos és létező ember, egy adott személy. A társadalom is, a nemzet is emberekből áll, az idézet szerint tehát 1956-ban egyes emberek lázadtak fel, emberlétükben, nem csak mint a társadalom, vagy akár egy bizonyos társadalom tagjai, hiszen akkor osztályok szerint kellett volna. A társadalmi tagozódások nélküli egyszerrelázadásban jelentkezett, „jött segítségül" az, ami, egyéni emberségük mellett, mindegyikükben közös volt. Addig csak virtuálisan volt meg az egyesekben, az egymásra találásban viszont mindegyikükben egyszerre aktuali8 Egy bekezdéssel feljebb ez olvasható: „Ötvenhat forradalma Magyarországon kétségkívül »nemzeti« volt, ennek a szónak abban az angol értelmében, amely egyszerűen »országost« jelent.” (226. o.) Az „abban" itt hangsúlyos: jelzi, hogy az angol szónak van más értelme is. Amikor a „nemzet" létrejövéséről beszél, az angol szót a másik értelmében használja, a nélkül, hogy ezt jelezné. Az esetleges zavart fokozza, hogy azt mondja: „Az egymást követő napokon az a plébescite quotidien folyt, az a »mindennapi népszavazás«, amit a maga legigényesebb nemzetmeghatározásában Renan említ.” A népszavazás állampolgári, ezért társadalmi, ugyanakkor a nép úgy nép, hogy francia, vagy magyar és nép mást jelent, mint nemzet. 49
