Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 6. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT SZABÓ ZOLTÁN - András Sándor: Se bourgeois, se proletár : Szabó Zoltán és a harmadik út

Szövetségi Köztársaságban és a keleti Német Demokratikus Köztársaságban6 - élő ugyanegy nyelvű és kultúrájú németeket, a német nemzetet.

Szabó Zoltán gondolkodásában a nemzet közösség volt, az ország lakossága viszont társadalom. Ezt a különbségtevést a németeknél Tönnies ajánlotta a 19. század végén, tőle Max Weber is átvette, ha változtatott is az értelmezésén. A második világháború után az amerikai antropológus, Victor Turner latin szavakkal jelezte a különbséget: communitas és societas.

Máshogyan jelezve: Szabó Zoltán számára a nemzet olyasmi volt, mint a táj, a táj pedig más, mint az ország. Ezt sokszor elmondta, egyértelműen az 1942- ben megjelent Szerelmes földrajz című könyvében. A tájhoz a táj emberei tartoznak, vagyis egy-egy közösség. Azok, akik ott élnek és dolgoznak: alakítják, és révén is alakulnak; de a táj embere a költő is, aki felfedezi azzal, hogy megírja. A Szerelmes földrajz éppen hogy nem földrajz, hanem tájak szerető megidézése. Egyik alapgondolata szerint azóta van Alföld, amióta Petőfi megírta Az Alföld című versét.

Azt hiszem, meghatározó volt számára, hogy 1912-ben született. (Ez áll az egy évvel korábban született Bibóra és a népiek java részére.) Gondolkodásra ocsúdásakor már megtörténtek a trianoni elcsatolások, ami azzal járt, hogy a magyar, a nemzetet kitevő emberek jelentős része más országokban és államokban élt. Ez volt az elfogadandó valóság mindazok számára, akik nem voltak irredenták, és Szabó Zoltántól - ő 1932-ben volt húszéves - különösen távol állt a „Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország" szólam elfogadása. Már azért is, mert ő a gyakorlati ügyeket és feladatokat vette figyelembe, azt, amit remélhetőleg sikeresen el lehet végezni. Erre pedig, azt hiszem, hajlama mellett a cserkészet is nevelhette. Cserkészvezető volt, amikor a főcserkész gróf Teleki Pál (akiről azt is kevesen tudják, hogy Cs. Szabó László neki írta egyetemi disszertációját a roosevelti „New Deal"-ről, a nagy gazdasági válság utáni „újraosztásról"). Rá meghatározóan, embertformálóan hatott, ezt vele beszélgetésekből tudom, a cserkészmondat: „Megteszem, ami tőlem telik."

Mondhatom ezért így: az elcsatolt területek visszacsatolása nem tőlünk telt. O Svájcban volt, útban haza a németek megszállta Párizsból, és örült a visz- szatagozódásnak, de kifejezte baljós érzését is 1940. szeptember 14-i írásában, Jungfraujochból:

„Hát elcserélnélek, Jungfrau, szívesebben lennék most valahol más hegyek alatt. Ott füstösebbek a vonatok, igaz, de szikrázóbb a dal, és mélyebb a mosoly. Most ott jobb lenne, ottan várni, bihari bakákat várni. Teszem azt, Tamási Áronnal Farkaslakán. (...) Igaz, te abban az országban magasodsz, ahol a világ legszebb hegyei vannak. De van-e szebb a Földön, mint mosolya a sokat szenvedőknek? Mert ha nincs, a megtérő Erdély a világ legszebb országa most. Most nagyobb bennem a szeretet távoli tájak iránt, semhogy csodálni tudjalak, Jungfrau; a francia menekülők köszönésével búcsúét Az 1848-as Frankfurti Nemzetgyűlés kifejezetten „politikai Nemzetről" beszélt, német az, aki a német államban él. Ezt Bismarck II. Birodalma is átvette, bár császárság volt, nem köztársaság.

47