Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 1. szám - Füzi László: Megérkezés : IV. rész
amit Thomas Mann ír A törvény című elbeszélésének hőséről, Mózesről: »Rendetlen körülmények között született, tehát szerette a rendet.« Nekem ez azt mondja: csak úgy érdemes élni, ha világunkban, szemléletünkben minden a maga helyére kerül. S ez csak úgy történhetik meg, ha megkíséreljük a teremtett világot az emberi társadalommal, annak történelmével, a jövő esélyeivel és esélytelenségével; együtt a családot és az egyént a maga öröklött tulajdonságaival, az embert életével és halálával, tevékenységének minden formájával; a fizikai munkát a szellemi munkával, a teremtő munkát a keserves megélhetésért végzett nemszeretem munkával. Aki nem ezzel az igénnyel törekszik a világ megértésére, az vagy tudatlan vagy felelőtlen ember."16 26. Ha tehettük, Kecskemétről is utaztunk haza, Ágiékhoz Pécsre, s hozzánk, Fertőszentmiklósra. Zsófit először kétéves kora után bíztuk a szüléimre, nagyon nehezen telt nélküle a két hét, aztán siettem érte, izgultam, kíváncsi voltam, milyennek látom az első pillanatban, majdhogynem kívülről, mert amikor hosszabb idő után látunk valakit újra, mindig kívülről látjuk. Később olyannak már nem látjuk, mint amilyennek akkor láttuk, amikor pár hét után megpillantottuk. Ezerkilencszáznyolcvannégy nyarán mentünk el Ágival és Ági édesapjával Erdélybe. A lányok a nagyanyjukkal maradtak Pécsen. Amikor két hét után visszajöttünk, Ági lányunk elfordult tőlünk, nem ismert meg bennünket. Döbbenetes volt Ha Ági nem tudott jönni, mert a gyerekek még kicsik voltak vagy megbetegedtek, akkor egyedül utaztam haza. A disznóölést ekkor már az egyik karácsony előtti hétvégén tartottuk, a munka a végletekig leegyszerűsödött, mindenki tudta a dolgát. Délutánra végeztünk, este tartottuk a karácsonyt, s másnap reggel vagy délben indult mindenki vissza, ahogy az úti célja azt meghatározta. Pesten a pályaudvarok közelében lévő könyvesboltokat mindig átnéztem, ekkor is az új könyveket kerestem, mint ahogy még ma is azokat keresem állandóan. Az egyik hazafelé vezető utamon az Újhold-Évkönyv második kötetét találtam meg. 27. Szegedre is utaztam rendszeresen. Ha mentem, akkor mindig Ilia tanár úrhoz mentem, s vele mentünk, mint régen a Kincskereső szerkesztőségébe vagy a Fekete-házba. Úgy emlékszem, akkor kevesebbet utaztunk, mint ma. Körülményesebb lett volna, vagy csak nehezebben szántuk rá magunkat az utazásra? 16 Életünk és vállalt sorsunk az irodalom. Buda Ferenccel beszélget Fűzi László. Napjaink, 1982. november 6. 42
