Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 5. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT OTTLIK GÉZA - Kamatlábak helyett verslábak : (Csehy Zoltán interjúja Blénesi Évával az Olvass, bolyongj, szeress. A humanista Faludy önteremtése és világteremtése című monográfiájáról)
Kamatlábak helyett verslábak (Csehy Zoltán interjúja Blénesi Évával az Olvass, bolyongj, szeress. A humanista Faludy önteremtése és világteremtése című monográfiájáról)- Faludy életében legendává vált. Mi az oka annak, hogy halálával mintha alábbhagyott volna az írásai iránti érdeklődés? Mennyit nyomott a latban az esztétika, és mennyit a személyes varázs?- Valóban, Faludy már életében legendává vált, ám ne feledjük, hogy tudatosan munkálkodott a maga alakította legendán, mint ahogy a matéria alakításán munkálkodhat egy alkotó. A monográfia alcímében szereplő önteremtés éppen erre a tudatosságra szeretné felhívni a figyelmet, hiszen a teremtő megelőzi a teremtést, vagyis ahhoz, hogy valaki világot tudjon teremteni, először önmagát kell megteremtenie. Hogy ezt mennyire így gondolta, mi sem példázza jobban, mint egyik korai versének, a Michelangelo utolsó imájának zárósora: „A márvány én vagyok." Faludy még idejekorán felismerte, hogy ahhoz, hogy minél nagyobb nyilvánossághoz szólhasson, és igazán hatékony is tudjon lenni, legendássá kell válnia. Ehhez pedig a sikerességen, a népszerűségen, mai szóhasználattal élve a populárison keresztül vezet az út. Márpedig Villon-átköltéseivel és a Heine-fordításokkal tagadhatatlanul ez volt a szándéka. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a költői színrelépésének az ideje egybeesett a történelemnek egy olyan korszakával, amikor a félelem és a féltés felerősítette benne a muszáj humanizmus érzését, így költői útkeresésének már egészen a kezdetén a humanista értékekhez való visszanyúlás szabott irányt. Mint oly sok mindenben, e tekintetben is messze megelőzte kortársait azáltal, hogy felismerte: a nyilvánosság fegyver lehet az erőszakkal szemben. Kétségtelenül ösztönzőleg hatottak rá Brecht songjai, aki Faludyhoz hasonló indíttatásból nyúlt vissza a középkori költészethez és állította azt az aktuális mondanivalója szolgálatába. Másképp fogalmazva: Faludy többszörös fénytörésen keresztül teremti meg az eredetiségnek azt a paradox formáját, amelyet Brecht és Villon is sikeresen művelt, ki-ki a maga korában, vagyis az utánzás révén hoztak létre valami egészen eredetit, másképp szólva: a maguk hangján teremtették újjá azokat a szövegeket, amelyekhez visszanyúltak. Miről is van szó az ő esetükben? A régi népi és a vágáns költészet, a vásári énekek és balladák utánzása, azok elemeinek a saját költészetükbe való integrálása, ha úgy tetszik, intertextuális játéka révén alakítják ki a saját, és csakis rájuk jellemző költői hangjukat. Jó példa erre Brecht 1927-ben megjelent első verseskötete, a Családi imakönyv darabjai, vagy Faludy esetében A Haláltánc-ballada, vagy a Német zsoldosdal. Ez utóbbi esetében ismeretlen költő hangján szól olvasóihoz/hallgatóihoz a XVI. századból. Messze vezetne annak a kérdésnek a boncolása, hogy Brechthez hasonlóan Faludy miért éppen a középkorhoz nyúlt vissza? A kérdésről röviden csak annyit egy másik költő, Lászlóffy Aladár szavaival élve, hogy nincsen középkor, csak középkorok vannak. Úgy vélem, hogy Faludy is valami hasonló felismeréstől indíttatva törekedett híressé, legendássá, népszerűvé válni, hogy kialakíthassa a maga számára, már a költői pályája legelején, a nyilvánosság tereit az erőszak ellen. Hogy mennyit nyomott a latban 104
