Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 5. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT OTTLIK GÉZA - "Ejtőernyősök és szarvasgomba-vadászok" : Kövér Györggyel beszélget Ménesi Gábor
ha találok valamit, elképzelhetetlennek tartom, hogy az elméleti perspektíva elmaradjon, és ne járjak utána, hogy mások a probléma körüljárásakor milyen eredményre jutottak, milyen módszertani eljárásokat alkalmaztak.- Mondana példákat arra, hogy milyen hiátusokra bukkant?- A tankönyvírás közben tűnt fel például, hogy a 19. századi presztízshierarchiával kapcsolatban alig találtam anyagot. A véletlennek köszönhetően vettem elő a 19. századi levelezőkönyveket, a házititkárnak nevezett gyűjteményeket, és kigyűjtöttem a megszólítások hierarchiáját. Találtam egy olyan házititkárt, amelynek tizenkét kiadása létezett a reformkortól 1916-ig, és kiderült belőle, hogy bár a megszólítások elvben szabályszerűen működtek, de a 19. században átalakultak, és nemcsak felfelé mozogtak, hanem lefelé is. A társadalmi ranglétra átalakulását bemutató írásom a tankönyvbe is bekerült. Ugyanilyet mondhatnék a mobilitással kapcsolatban is, ahol azt akartam megnézni, milyen mobilitási pályák vannak az iskolarendszerben. A tankönyvírás tehát fölszívott bizonyos korábban meglévő témákat, másrészt pedig újabbak feltérképezésére ösztönzött.- Némileg meglepő volt számomra, hogy az alapvetően 19. századi érdeklődés mellett 1998-ban napvilágot látott Losonczy Gézáról szóló életrajzi monográfiája. Miért éppen Losonczyra esett a választása? A biográfiaírás milyen problémáival szembesült munkája során?- Amikor 1982-ben a már említett első angliai ösztöndíjamra mentem, ott - részben Sárközi Mátyás jóvoltából - módom nyílt az akkori teljes ötvenhatos emigrációs irodalom áttekintésére. Nem mondom, hogy ebből semmit nem olvastam korábban, de bármilyen furcsa, igazából Londonban értettem meg, hogy mi volt ötvenhat. A felismerés arra ösztönzött, hogy valamilyen formában magam is foglalkozzam a témával. 1956 októberében Hajdúböszörményben tartottak egy értelmiségi gyűlést, amelynek résztvevőivel diákkoromban már beszélgettem, így adódott, hogy interjúk alapján rekonstruálom, mi történt akkor. Neki is kezdtem a munkának, de senki nem akart szóba állni velem, mert ötvenhat akkor még tabu volt. Csak egy nyolcvan év körüli bácsit találtam, aki hajlandó volt beszélni, de ő is csak azért, mert az apám öccsének osztálytársa volt. A vele készített interjúból született a Kis emberek nagy élettörténetei című írás, amely a Bács-Kiskun Megyei Levéltár évkönyvében jelent meg. Tudni érdemes, hogy az említett értelmiségi gyűlés egyik vendége Losonczy Géza volt, aki egyébként a hajdúböszörményi Bocskai István Gimnáziumban érettségizett, miután a ceglédi gimnáziumból eltávolították. Mivel az összejövetelt nem tudtam a tervezett interjúkkal megközelíteni, figyelmem egyre inkább Losonczy felé terelődött. Megerősítést kaptam Donáth Ferenctől is, aki egy beszélgetésben említette, hogy jó lenne egy Losonczy-monográfiát írni, de a források szinte kivétel nélkül a Belügyminisztériumban vannak. A szándék tehát bennem volt, de a körülmények miatt évekig nem jutottam előrébb. A rendszerváltás környékén Bácskai Vera, a Hajnal István Kör első elnöke összehozott Haraszti Máriával, Losonczy Géza özvegyével. Eljutottam Losonczy öccséhez is, aki szintén Böszörményben járt gimnáziumba. Kaptam tőlük forrásokat, időközben megnyíltak a levéltárak, hozzájutottam többek között a Nagy Imre-per anyagához is. Az értelmiségi gyűlés önmagában már nem volt olyan érdekes - mindamellett megtalálható a könyvben, még fényképek is vannak róla -, inkább hozzákezdtem a Losonczy-életrajz megírásához. Munkámban fontos szerepet játszott az ún. narratív fordulat tapasztalata, ugyanis a társadalomtudományos alapozottságú történetírásban már korábban is hiányoltam az eleven emberi figurákat, a cselekvő személyeket, vagy ahogy ma mondják, az ágenseket. Az életrajz írása közben ez a probléma módszertanilag is tudatosodott bennem, ebből fakadt a totális biográfia programja, vagyis az, hogy egy politikusról az élet valamennyi területét felölelő életrajzot próbáljak 96
