Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 1. szám - Füzi László: Megérkezés : IV. rész
a nagy patrónusok, mint bármikor. S ha valamit szeretnék még az életben, az éppen a kultúrpolitikánk bírálata lenne a 17. századtól napjainkig."15 A levél 1963 februárjában-márciusában íródott. 24. Figyeltem a szerkesztőségi életet, hallottam a híreket más lapoktól is, létezett akkor a cenzúra és az öncenzúra is, ám a szerkesztő soha nem tudta, mikor miből lesz a baj. A hatalom gondolkodása kiismerhetetlen volt, soha nem lehetett tudni, mi lesz az, amin átsiklanak, s mi lesz az, amibe belekötnek. A kialakult gyakorlat szerint a szerzővel illett megbeszélni, hogy egy-egy mondatának mi lesz a sorsa, ha a szerkesztő úgy ítélte meg, hogy hozzá kell nyúlnia az íráshoz. Barátságtalan lépésnek számított a szerző tudta nélkül belenyúlni az írásba. Az is előfordult, hogy a jó szándékú szerkesztő egyik írásomat egyetlen magyarázó mondattal kiegészítette. A levonatat olvasva éreztem, hogy ez a mondat nincs a helyén, kilóg az írásból, de nem nyúltam hozzá, hiszen ha a szerkesztőé a felelősség, s az övé volt, ezzel tették ezt a közlési rendszert ördögivé, akkor ő tudja, hogy az írásomat miképpen „tálalja". E. Fehér Pál a Népszabadságban ettől az idegen mondattól elindulva támadta az írásomat. Valóban minden megtörténhetett. Egy ideig próbáltam legalább az emlékezetemben rögzíteni, hogy egyik vagy másik írásból mi maradt ki, aztán felhagytam ezzel. Rájöttem, hogy minden tapasztalat csak az adott rendszeren belül bír érdekességgel, abból a rendszerből kilépve azonnal érdektelenné válik mindez. Mi lett ennek a rendszernek a következménye? Az, ami ma van. A cenzúra talán kevésbé tette tönkre a közérzületet, mint az öncenzúra. A vélemények elfojtása, kényszerű átformálása nem csupán az irodalmat, hanem a társadalom lelkületét is érintette. Talán ennek tudható be, hogy még ma is nehéz kéziratot visszaadni, bármire hivatkozhatunk, a minőségre is, pontosabban a minőség elvének az érvényesítésére, az, aki a kéziratát visszakapja, ma is a cenzúra működésének tulajdonítja ezt. 25. Ezerkilencszáznyolcvanhat telén elutaztam Buda Ferenccel a Szovjetunióba. Ferit a Szovjetunióban élő török nyelvű népek kultúrája foglalkoztatta, Kazahsztánba és Kirgíziába szeretett volna utazni, ehhez az utazáshoz kapcsolódott párnapos moszkvai tartózkodás is. 15 Németh László élete levelekben, i. m. II. 236. 40
