Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 5. szám - Buda Ferenc: A Világ folytatása : Az utóérés folytatása III.

hogy évet veszítsen, így alig hatévesen beíratták az első elemibe. Megtudtam tőle azt is, hogy Tatáról jött, az édesapja agronómusként dolgozik egy állami gazdaságban, de már a háború előtt is uradalmi gazdatiszt volt, s hogy odahaza van még egy húga s két öccse. Kiderült továbbá, hogy ő is verseket ír. Hamarosan meg is mutatott belőlük néhányat, én az enyémeket úgyszintén, s ez még inkább egymás társaságába vonzott bennünket. Egy-két mondat után az is kiviláglott, hogy első pillantásra kissé baljósnak tetsző megjelenése a legkevésbé sem tükrözi a lelkivilágát. Nála aztán szinte megmosolyogtató módon érvényes volt az a - jobbára egyébként is gunyoros vagy tréfás értelemben hangoztatott - mondás, miszerint „a zord külső érző szívet takar". Vissza-visszafog még térni ezeken a lapokon az én Kemény Géza barátom. Legalább ennyit azonban már most el kell mondanom róla: kiváló tehetségű költő volt, nagyszerű tanár, hűséges barát, s a legjobb emberek egyike, akikkel valaha is összehozott a sors. Tíz éve múlt már, hogy hiányzik az életemből. Ezt akár meg is szokhattam volna. Mégis szinte várom olykor a lehetetlent: hogy mélyen zengő, dörmögő hangja egyszer csak újra felhangzik a telefonomban.

Évfolyamunkat három tanulócsoportra osztották. Ennek az volt a célja, hogy a szemináriumi foglalkozásokon élénkebb aktivitásra lehessen serkenteni a hallgatókat. Alig több mint egy tucatnyi résztvevővel egyetlen hosszú asztal körül ez sokkalta könnyebben megvalósítható, mint egy tágas előadóterem egymással párhuzamos padsorait betöltő tömeg esetében. (Mennyivel jobb hatásfokkal folyhatna a tanítás az általános meg a középiskolákban is, ha a gyerekeket - takarékossági meg egyéb okokra hivatkozva - nem zsúfolnák össze 35-40 fős osztályokba!) Én a 3. számú csoportba kerültem. Ennyi év után bizony erősen bele kell gondolnom, hogy pontosan, s főleg hiánytalanul felidézhessem, kik voltak még tagjai ennek a csoportnak.

Bak Mari egész biztosan ott ült a hosszú asztal túlsó oldalán, nagyjából szemközt velem. (S ez az elhelyezkedés aztán csakhamar bizonyos következményeket vont maga után - de ne szaladjunk előre.)

Dala Pirinyó úgyszintén ebben a csoportban jeleskedett. Ne ironikusan értsük: évfolyamunk legjavához tartozott ez az éles eszű, vasszorgalmú kis mezőkövesdi lány. Eggyel följebb a nővére is a bölcsészkaron tanult, ő maga pedig utóbb Lothringer Lacihoz ment feleségül, aki műfordítói tevékenysége révén Lothár Lászlóként vált ismertté; Éva lányuk a Magyar Rádió munkatársa.

A tömörkényi születésű és illetékességű Gulyás Jóska szakérettségiseink egyikeként a kovácsszakmát hagyta félbe az egyetemi tanulmányok kedvéért. Nagy tenyerű, derék termetű, egyenes, nyílt természetű fiú volt, Csepel motor- kerékpárja s alkalmanként meg-megszólaltatott harmonikája még többletnépszerűséget is szerzett számára, főként a lányok körében. Életútjára - ami bizonyos tényezők alakulása folytán az enyémet sem hagyta érintetlenül - a maga idejében majd visszatérek.

Juhász Feri - nyílt tekintetű és eszű, nyúlánk, de fél lábára sánta fiú - a miskolci Földes Ferenc Gimnáziumban érettségizett, s tanárként végül oda is került vissza. Jó ideje nyugdíjaséveit éli már ő is, s úgy lehet: fél évszázadnál több idő telt el legutóbbi (utolsó...?) személyes találkozásunk óta.

9