Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 1. szám - Füzi László: Megérkezés : IV. rész

Még akkor is érzem ezt, ha ez a szellemiség ma már csak egy-egy pillanatra veszi körül az embert.

Kecskemét a hatvanas évek végétől élte urbanizálódásának újabb szakaszát. Az első jelentős szakasz a századforduló időszakához kapcsolódott, ma is ámulattal tölt el, hogy akkor milyen nagy léptékben tudtak gondolkodni a város vezetői, s az is, csak példát említhetek, hogy Kada Elek milyen tudatossággal teremtette meg a kecskeméti művésztelepet. Abban az időszakban épültek fel a város máig meghatározó épületei, a második szakasz a két világháború közötti időszakhoz kötődik, a harmadik Kecskemét megyeszékhellyé válásával kezdődött, de csak a hatvanas évek második felétől teljesedett ki.

Kecskemét 1950 januárjában lett a frissen létrehozott Bács-Kiskun megye székhelye, a későbbi fejlődést nyilvánvalóan ez a döntés alapozta meg. Ez a fejlődési szakasz az elkerülhetetlen iparosításhoz és modernizációhoz kapcsolódott. Bács-Kiskun megyében nagyon intenzív migrációs folyamatok zajlottak le, Kecskemét lakossága 1941 és 1986 között mintegy 45 ezer lakossal nőtt, ez 76%-os növekedést jelentett, 1960 és 1970 között 67 ezerről mintegy 80 ezerre, 1970 és 1980 között 80 ezerről 92 ezerre, s még 1980 és 1986 között is 92 ezerről majdnem 104 ezerre? A város főképpen a megyei háttérből táplálkozott, közben a megye lakossága abszolút mértékben is csökkent, ami azt jelenti, hogy a Kecskemétre költözés mellett jelentős volt a megyéből való elköltözés is. (Az induló Forrás szociográfiája éppen ezeket a folyamatokat, s a folyamatokban hol önként, hol kiszolgáltatottan benne élő emberek léthelyzetét igyekezett bemutatni.)

A város kulturális életének gazdagodását ennek a második, s Kecskemétből kulturális értelemben is jelentős központot teremtő urbanizációs folyamat kísérő jelenségének kell tartanunk. A városban a megyeszékhelyekre jellemző kulturális alapintézményeken és a semmiképpen nem elhanyagolható jelentőségű színházon túl számos fontos kulturális intézmény jött létre, ezek között éppenséggel a Forrás volt az első - 1975-ben kezdte el munkáját a Megyei Művelődési Központ (később Erdei Ferencről nevezték el), szintén 1975-ben hozták létre a Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézetet, a Zománcművészeti Alkotóműhelyt, ugyancsak ebben az évben, az ország második nemzeti parkjaként jött létre a Kiskunsági Nemzeti Park, 1976-ban a Magyar Naiv Művészek Múzeuma, 1975- ben a Kerámiastúdió, aztán az MTA Regionális Kutatások Központjának Településkutató Csoportja települt a városba, 1981-ben kezdte munkáját a Szórakaténusz „játékház", 1983-ban indult, többek között a rendkívül jelentős Tóth Menyhért-gyűjteményével a Kecskeméti Képtár, 1991-ben a Magyar Fotográfiai Múzeum, hasonló jelentőséggel a későbbi évekből a Katona József Megyei Könyvtár új épületének az átadása bír majd. Nem beszéltem még a képzőművészekről, a rajzfilmesekről, a fotósokról, a rendkívüli hatással bíró építészekről, s arról sem, hogy a városba kerülő művészek, tudósok nemcsak az itteni világgal kerültek kapcsolatba, hanem egymással is, s noha a maguk világának öntörvé- nyűségét képviselték, hatottak egymásra - ebben a vonatkozásban is érdemes átböngészni a Forrás évfolyamait, számos meglepő és érdekes írást, dokumentumot, képet találhatunk ezzel kapcsolatban. 3

3 Idézi: Király László György: Ciklusok Kecskemét társadalmi-gazdasági fejlődésében. Kecskemét, 1987, 12.

24