Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 1. szám - Füzi László: Megérkezés : IV. rész
Ekkor ezerkilencszáznyolcvankettőben voltunk, másik térben, de ugyanabban az időben, amelyikben Egerből eljöttünk. Amikor Szegedről Egerbe mentünk, változott a státusunk, egyetemi hallgatókból munkát végző emberek lettünk, gyermekünk született, magunkon kívül felelősek lettünk érte is, miközben megváltozott, radikalizálódott az a szellemi közeg, amelyikben elhelyeztük magunkat. Kecskeméten ugyanazt az időt éltük, amelyet Egerben. Azt, hogy eljöttünk Egerből, más okok mellett az motiválta, hogy közelebb érezhessem magamat a szellemi élet történéseihez. A korábban jelzett történések közül sok megtörtént már, megjelent Csoóri Sándor írása a Don-kanyarban elpusztult második magyar hadseregről, már kivágták az Egy nomád értelmiségi című Csoóri-írást a Forrásból, a Mozgó Világ még a fénykorát élte, ahogy az irodalom egésze is a szellemi forrongás időszakát élte. Sok minden megtörtént már, s nem tudtuk, hogy mi fog még történni. Előttünk volt még a Szárszó-szám, előttünk ennek a fogadtatása, az újabb ütéssorozatok, a Mozgó felszámolása s még annyi történés. Hatvani Dani általában a keddi szerkesztőségi értekezleteken számolt be a pártközpontban tartott főszerkesztői értekezletekről, a megyei pártbizottság és a megyei tanács velünk kapcsolatos állásfoglalásairól, elképzeléseiről. Illúziótlanok, de nem cinikusak voltak ezek a szerkesztőségi értekezletek, sok-sok közbeszólással, alig idézhető megjegyzéssel. Dani legtöbbször alig tudta végigmondani a mondandóját, mert mindenki mindig mondta a maga véleményét. A szerkesztőség meghatározó tagjai negyven és ötven év közöttiek voltak, sokat láttak már, Buda Feri ötvenhat után börtönbe került, Zám Tibor is a cselekvés lázában élt ötvenhatban, így kemény kommentárokkal kísérték a hallottakat, Szekér tanár úr a testi szükségletekre utaló szavakat ismételgette. Ha a „hivatalos" rész elhangzott, már ha volt éppen, akkor következett minden más, délután kettőtől négyig, fél ötig szinte minden hírt, történést megbeszéltünk. Addig csak a JAK ülésein találkoztam a szerkesztőségi értekezletekéhez hasonló szabad légkörrel. 8 Valójában Kecskemétet is azokból a tetőtéri, hátsó udvarra néző szerkesztőségi szobákból ismertem meg. A szerkesztőségből szinte mindenki ismert mindenkit a városból, ezer irányba voltak kapcsolataik, s magam is megtapasztaltam, hogy bárhova bemehettem, múzeumba, könyvtárba, tudtak már rólam. A könyvtárban, akkor még a Városháza sarkán volt, Várszegi Lajost kerestem, azonnal segített megkeresni a legeldugottabb könyvet is. Ha Szekér tanár úrral megálltunk a főtéren, minden szembejövő élettörténetét elmondta, mint ahogyan tette ezt Szegeden Ilia Mihály és Egerben Lőkös István. Nagy, az egrinél nyitottabb terek voltak itt, ezekhez a nyitott terekhez is alkalmazkodnom kellett. 22
