Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 4. szám - Háy János - Lovasi András: A kéz
(Dal itt, vagy később) APA: ANYA: APA: ANYA: DÁVID: APA: DÁVID: ANYA: DÁVID: APA: DÁVID: ANYA: DÁVID: ANYA: DÁVID: ANYA: APA: DÁVID: APA: ANYA: APA: ANYA: Azért lakunk itt, mert szép. Én nem tudnék olyan helyen, mint Pest, hogy nem hegyeket meg fákat lát az ember, hanem lámpavasakat meg betonházakat. Hogy egész nap remeg az utca. Hogyhogy remeg? Az autók miatt. Az autók kerekétől. Szörnyű lehet, kilötyög a pohárból a víz. Annyira remeg? Annyira. Meg a nagyfröccs is. Azért ott mégiscsak jobb, mert ott történik valami. Csak megáll az ember az utcán és néz, már az is olyan, hogy érdekes. Itt meg semmi. Azt is meg lehet unni, hogy mindig történik valami, soha nincs olyan, hogy nyugalom. Én nem fogom, mert én épp azt untam meg, hogy nyugalom. Jobb lesz majd vigyázni arra, hogy mi történik ott, már volt olyan, hogy felment egy gyerek oda tanulni, és egy év se kellett, és elveszett. Hogyhogy elveszett? Olyan buszra szállt, ami nem hozta vissza. Micsoda? Tele van a város buszokkal, egy vidéki nem tudja, melyik hová megy, és elviszi valahová, aztán nem talál vissza. Velem ilyen biztos nem történik meg. Sose lehet tudni, csak egyszer nem figyel oda az ember, és ott a baj. Könnyen túljárnak a fejeden. Ezek városiak, észre se veszed, és már ott vagy, ahol soha nem akartál lenni. Nem olyanok. Majd meglátod. Mennyit érne ez a hegyoldal, ha Pesten lenne? Senki nem tudná megfizetni. Nekünk meg itt van, csak úgy ingyen. (Dal itt, vagy korábban) APA: Mi más lehetne jó? A domboldalamban megbújó kis ház Hátában szőlő bakhátas dűlőutakat vigyáz ANYA: És lent patak folyik áfák között Jövök a kancsóimmal és török az ég felé növő Nagy kardvirágokból, így járok sok éve haza Visz a jó vastag levegő, pirossá turmixolja az eget A szél 20
