Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 3. szám - Petőcz András: Kassák, a 80-as évek mestere
Petőcz András Kassák, a 80-as évek mestere Meggyőződésem, hogy irodalmunk sajátos és ellentmondásos fejlődésének, illetve meglehetősen hektikusnak mondható kánonváltásainak és atomizálódásának jelenkori értelmezéséhez szükség volna a 70-es és 80-as évek határpontjának alaposabb elemzésére is. Mi is történt 1979-ben, 1980-ban, 1981-ben? Ha ezeket az éveket közelebbről megvizsgáljuk, meglepődve láthatjuk, hogy mind az irodalmi élet szerkezetében, mind a kelet-európai társadalmak, és ezen belül a magyar közélet egészében olyan jelentős változások mentek végbe, amelyek egyrészt előremutattak a valódi, tíz évvel később bekövetkezett rendszerváltás felé, másrészt megvalósították azt az irodalmi rendszerváltást, amely egész irodalmi világunk látványos átértékelődéséhez vezetett. Messze nem a teljesség igényével, csak véletlenszerűen sorolom a tényeket: ekkoriban válik havilappá a Mozgó Világ, ekkoriban szűnik meg a Fiatal írók József Attila Köre, és alakul újjá rögtön JAK néven, ekkoriban indul el a JAK könyvsorozata, ekkoriban jelenik meg a szamizdat irodalom, valamint alternatív művészeti és politikai kiadók és lapok jönnek létre, ekkoriban robban ki Lengyelországban az az elképesztően széles körű sztrájkmozgalom, amit 1981 decemberében egy puccs fojt vérbe. És ekkoriban újból, másodszor is megszületik a Jelenlét című folyóirat az ELTE Bölcsészettudományi Karán. Valamint civil kezdeményezések soha nem látott fejlődésnek indulnak. A változás szele - ha néhol csak fuvallatként is - megcsapja a fiatal írókat. 1980 körül szinte mindenki úgy érzi, van lehetőség valamiféle megújulásra. Ebben a sajátos társadalmi és irodalmi reneszánszban, amelyben a szabadság, a sokszínűség, a fejlődés lehetősége ismét értékként jelenik meg, egyértelműen Kassák Lajos válik az új nemzedék, pontosabban, az újabb nemzedékek példaképévé, mesterévé. Kassák Lajos alkalmas volt a példa, a mester szerepének betöltésére, mert Kassák igazi legendává tudott válni. Annak az alkotónak a legendájává, aki nem ismerte a megalkuvást, aki írói és művészi tevékenysége során soha nem kötötte meg az emberi és művészi kompromisszumokat, aki az utolsó pillanatig kitartott igaza mellett. A 80-as években indult újabb írói törekvések képviselői számára, vagyis a mi számunkra világos volt, hogy erre a legendára van szükség saját magunk megerősítéséhez. Hiszen ezer és egy példát tudunk említeni azzal kapcsolatban, hogyan küzdött Kassák a végsőkig igazáért, hogyan érte el, hogy nem kellett feladnia önmagát. 96
