Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 3. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Kik voltak, mik voltak a kecskeméti tőzsérek?
mint örökében, az ház árát letevén". Még a békésnek mondható évek is tartogattak vaskos meglepetéseket: 1670 nyarán „Az pesti lszelani pasa Erdődi Memhet odapasával együtt kin leskődvén Deák Pál uram kertjében, Nagy György és Nagy Gáspár seregével Kalocsa János uram háza előtt megcsatározván, az törökök közül egy elesett az lövés miatt, kettő megsebese- dett. Az katonák közöl is három esett el, nyerőnek az törökök egy és más portékát is. "50 1683-at követő fél évtizedben súlyos anyagi veszteségei ellenére csaknem folyamatosan úton volt a város érdekében. így történt, hogy Deák Pált 1686 januárjában Szolnokon a németek börtönbe is vetették, mivel a város nem volt képes szertelen követeléseiket azonnal teljesíteni.51 52 Pathay Andrást is utolérte sorsa. „Ezelőtt Szent Királyi Pál uram főbíróságában történt volt illyen dolog, tudniillik Patai András uram házához szállott volt az földvári harmincados több törökökkel, az honnét éccaka az katonák elvittek két törököt, betörvén az őkegyelme kapuját. Hogy az város ezek miatt bajba és veszedelembe ne essék, kiváltotta az város őket in tall. 40, adta oda Patai uram pénzét, az mely pénz mind eddig is oda lévén, ő kegyelme meg láttatta fogott-törvénnyel: az törvény úgy találta, hogy az ő kegyelme pénzét az város megfizesse mind az negyven tallérig... "51 A súlyos csapásokat senki nem kerülhette el. 1663-ban Kalocsa János Pusztaszeren „nyaraltatta" 100 lóból álló ménesét. Az ugyancsak igen gazdag Péter János ehhez csapta 19 tenyészlovát. A háború miatt megromlott közbiztonság során az egész ménest elhajtották. A rablók felderítésére és a ménes visszaváltására 125 tallért kellett költenie. Ez azt jelentette, hogy ménesének csaknem tizedét elvesztette.53 Azonban még a leggazdagabb cívisek hódoltság idején elért anyagi gyarapodása is nagyon illékony volt. A következő néhány adat szinte „tapinthatóvá" teszi ezt az állapotot. Az 1662-t követő két évtizedben Deák Pál marhaszáma (nagyobbrészt szarvasmarhák értékében kifejezett jószágállománya) - többek között eredményes tőzsérkedésének hatására - csaknem megkétszereződött. Az 1682-t követő fél évtizedben viszont 800-ról 200- ra, Kalocsa Jánosé 800-ról 150-re, Kamarás Ambrusé 800-ról 40-re (!) és Pathay Andrásé 800-ról 118-ra csökkent. Hangsúlyoznunk kell, hogy a veszteségek nagyobb részét - Buda bevétele előtt - az 1683 és 1686 közötti három évben szenvedték el. A kisebb vagyonú gazdák értékeikből hasonló arányban vesztettek. A következő másfél évtized pedig a „hosszú háború" alatti állapotokat hozta vissza. Ezek a katasztrófák - érthetően - nem csak Kecskemétet érintették. A szomszédos Nagykőrös legmódosabb cíviseinek marhaszáma, ingó vagyona ugyancsak ez idő alatt talán még drasztikusabb összeomlást jelez: Beretvás Istváné 300-ról 14-re, Budori Balázsé 140-ről 14,5-re, Jó Máté Gergelyé 330-ról 32-re, Szívós Jánosé 290-ről 24-re és Urházi Péteré 280-ról 20-ra zsugorodott.54 A tőzsérkedés évszázadokon át a rideg állattartás szerves részét alkotta. A jószágok értékesítése nem csak néhány gazda érdeke volt. Ennek elmaradása vagy sikertelensége egész tájegység gazdasági romlását eredményezte. Hamis az a képzet, hogy a tőzsérek tevékenysége csupán a hódoltság másfél évszázadához kötődött. Már az azt megelőző évszázadokban az alföldi mezővárosok és falvak árutermelésének tényleges motorja volt. 50 IV. 1508. c/ 1669.165-166. 51 Iványosi-Szabó Tibor: 1996. 95-96. és IV. 1510. a/ 1685. 16-29. A város árkain belül sem lehettek biztonságban: „Bírák verő csauznak adott bíró uram tall. 10.” IV. 1510. U 1682. 39-46. 52 IV. 1510. i/ 1674/b 91-93. 53 Iványosi-Szabó Tibor: 1985/a 102. és 1985/b 219. 54 Több nagykőrösi cívis 150-230 közötti vadszáma hat év alatt nullára csökkent. Iványosi-Szabó Tibor: 2007. 23-25. 59
