Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 1. szám - Markó Béla: Mint kétjegyű betűt; Ez is rutin; Mondattan; Túlfelől; Egyre nehezebb; Újrakezdődik minden
Mondattan Most úgy bánik velem, mint egy halottal. Vagy eddig is? Be kellett tartani a rendet? Ki-kidob s magába foglal, hullámai vannak, nem partjai, tehát él, s folyton összerak vagy szétvág, majd elfelejt. Belülről figyelem, hogy egyenként vizsgál minden fonémát a mondatban, s foglalkozik velem, de csak mint önmagával, s ez a lényeg. Ahogy kíváncsian bőrömhöz érnek és fel-le siklanak az ujjai, nézem, hogy tesz-vesz, és csupán a formát érzékeli. Hagynám, mint ág a lombját, de persze, nem tudok kihullani. Túlfelől Lassan csupán egy villanyfényes ablak leszel nekem, és mindent ismerek kívül-belül, hiszen rég nincsenek már titkaink, mert nap mint nap belaklak s belaksz te is, ha másképp nem, hát szemmel végigjársz, kintről végigtapogatsz, aztán ugyanúgy magadba fogadsz részenként engem is, már sokezerszer, ha jól utánaszámolok, és mégis csak leskelődsz, és leskelődöm én is, s alig várom, hogy kint sötét legyen, vagy nem várom, de úgysem rajtam múlik, száraz levél és csillag is behullik hozzánk, és ott hever a szőnyegen.
