Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 2. szám - Monostori Imre: Új szempontok Németh László regénypoétikájához : Szitár Katalin : A regény költészete - Németh László
Monostori Imre Új szempontok Németh László regénypoétikájához Szitár Katalin: A regény költészete - Németh László A kötet az Argumentum Kiadó „Diszkurzívák" című sorozatában jelent meg (2010- ben), s hátsó borítóján rögtön tisztázódik a sorozat célja és értelme. „A diszkurzív megközelítés homlokterében - olvashatjuk - az irodalmi jelenség áll, különös tekintettel az emberi szómű - a megnyilatkozás, a dialógus, a név, a jel-, a trópus- és történetképzés poiésziszének vizsgálatára." Ebben az összefüggésben a szó megjelenési módja eseményként értékelendő, olyan eseményként, amely a szövegben teljesedik ki. A szerző kiindulópontja szerint a regényíró Németh László életművének alaptípusait sokáig általában valamely tudatforma bemutatásával írta körül a kritika és az irodalomtörténet. Innen fakad, hogy a hagyományos „tudatregény" vagy „esszéregény" típusú bemutatások (nem mintha ezek kárhoztathatóak lennének) a háttérben hagyták vagy kevéssé vizsgálták a regény legszűkebben vett szövegének poétikai sajátosságait. Holott ezek a sajátosságok - hangsúlyozza Szitár Katalin - legalább annyira befolyásolják a művek helyét a magyar irodalom egészében, mint szerzőjük „eszmei-kulturális tájékozódása". Szerzőnk arra vállalkozik könyvében, hogy az „esztézis", illetőleg a „mimézis" vizsgálódási elve helyett a gondolkodásnak és a nyelvnek az összekapcsolódását mutassa be néhány (három) Németh-regényben. Nyelvi eseményeket keres és analizál, nyomon követhetően hatalmas nemzetközi és hazai szakirodalomra (filozófiai, nyelvészeti, etnográfiai, személyiség-lélektani, esztétikai, etikai stb. művekre) támaszkodva. Azok közül a regények közül választott ki hármat, melyeket a szakirodalom „monódia"-ként szokott említeni: a Bűn, az Iszony és az Irgalom című regényeket. Föltevésének az az alapja, hogy a prózaírás valódi tétje a léteseményeknek nyelvi eseményekké történő átalakítása. Elbeszélés helyett „elbeszélő gondolkodásmódról" beszél, hiszen „az irodalmi szövegben nemcsak speciális formájú, hanem speciális minőségű gondolatképzés valósul meg". A regényíró Németh László műveit meglehetős bizonytalansággal kezelte a kritika - állítja Szitár Katalin -, nemigen tudta elhelyezni sem a 19. századiság kategóriáiban, sem - például - a 20. századra érvényes posztmodern kánon kívánalmai szerint. 19. századinak ugyanis túl modern, 20. századinak viszont nem elég ironikus. (Nyilván nem véletlenül került a könyv első borítójára egy részlet abból a Németh László-gondolatmenetből, amelyben az író többek között rámutat arra, hogy a magyar irodalom „nem ironikus irodalom; az irónia idegen s leváló oltás rajta, s ez egyik akadálya annak, hogy a Nyugat literátorai közt tekintélyre tehessen szert".) Németh László történelmi okokkal magyarázta a magyar irodalom eme „19. századiságát", vagyis nem igazán 20. századi: azaz önmagát nem „felforgató" jelle107
