Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 2. szám - A csillagórákból könyv született : Herczeg Jánossal beszélget Staar Gyula
- Visszatekintve a Vekerdi Lászlóval közös feladatvállalásra, úgy gondolom, egymást is jobban megismerhettétek. Milyen azonosságok segítettek benneteket az egyiittmunkálkodásban?- Nehezet kérdeztél, csak gyenge választ adhatok. Baráti kapcsolatunk sajátos volt, nagymértékben a munkára korlátozódott. Munka nélkül csak nagy ritkán jöttünk össze. Persze, munka közben sok minden másról is beszélgettünk, de te is tudod, hogy Laci mennyire zárkózott ember volt. Magánéletéről szinte semmit nem beszélt. Nehéz megmondani, hogy mik igazítottak össze minket. Érdeklődési körünk sok szempontból hasonlított. Érdekelt bennünket a tudomány, az irodalom, a művészet, a képzőművészet. ..- A matematika...- Igen, a tudományon belül kiváltképpen a matematika. Ezekben hasonlítottunk. Ugyanakkor voltak szerencsés különbségeink. Szerkesztőbizottságodban tapasztalhattad, milyen temperamentumos ember volt, ha egyszer belelendült, szinte extázisba tudta magát transzformálni. Ebben az állapotban olykor óriási túlzásokba esett. Jómagam nyu- godtabb, lassúbb ember vagyok. Pedagógiai gyakorlatom révén is türelmesebb voltam nála: ne ítélkezzünk azonnal, ne adjuk ki az első dühünket, aludjunk rá egyet... Sokszor nem könnyű ezt megtenni. Laciban ilyen fékek nem működtek, talán itt is hasznára lehettem. Ő a vékony, izgága Don Quijote, én a köpcös fegyverhordozója. Azt hiszem, fontosak a Sancho Panzák, akik próbálnak két lábbal állni a földön, és igyekeznek megóvni barátjukat a szélmalomharcokban. Ezek voltak, amik összetartottak minket.- Az egyezések és a különbségek?- Igen. Sok szempontból hasonlóan láttuk a világot. Nem politikailag, abban elég nagy volt közöttünk a különbség. Én nem vettem volna részt Tisza István szobrának ledöntésében. O népi kollégista volt, én cserkész, és ez személyiségünk többszöri metamorfózisa után is belejátszott vonzódásainkba és taszításainkba.- Ugyanakkor sohasem zavarta meg a kapcsolatotokat, az együttműködéseteket.- Mélyebbek voltak az azonosságok a világlátásunkban. Laci szavával élve zsigeri nemzeti érzésünk volt, nem kokárdás, zászlólengetős. Történelmünk mai szakaszában a nemzeti közösséget fontos építőelemnek tartottuk. Megegyeztek a nézeteink a vallás megítélésében, annak szerepéről az emberiség történetében és a jelenlegi körülmények között. A napi politika időnként szembeállított bennünket, elmondtuk egymásnak a véleményünket, nem veszekedtünk.- A több évtizedes kapcsolatban formáltátok is egymást?- Tudásomat, látókörömet óriási mértékben tágította. Már csak az a 221 felvétel maga is 221 magánóra volt Vekerdi Lászlótól. Ezek után elmondhatom magamról: Vekerdi- tanítvány vagyok! A beszélgetéseinkhez készített sok-sok szakanyagát is elolvashattam, a különböző nyelveken megjelent könyvekből Laci által összegyűjtött és lefordított szövegeket. Ő több nyelven könnyedén olvasott. Nekem a nyelv gyenge pontom, számomra ez a nemzetközi kitekintés sokat jelentett. Kérdező ember vagyok. Beszélgetéseink előtt és utána is. Kérdéseimre pedig rengeteg választ kaptam. Alapos, adatolt válaszokat. Kár, hogy nincs olyan jó és alapos memóriám, mint amilyen neki volt. A tőle szerzett ismereteim nagy része lassan elvész.- Te is formáltad őt valamiképp?- Laci öntörvényű ember volt. Nem lehetett őt hajlítani. Senki sem tudta. Ha csak egy kicsit jobban alkalmazkodik, elismert kutató, egyetemi tanár, s ki tudja, mi lehetett volna. 97
