Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 1. szám - Sándor Iván: Az éjszaka mélyén : 1914
A folyosó falán olajfestmények. A kastély egykori urai, úrnői, vadászöltönyös férfiak. Bársonyköpenyes hölgyek. Aranyozott rámácskákban nevek, évszámok. Nem látja feszültnek Ludendorff tábornokot. Ludendorff kezében nem remeg a papírlap, amikor a törzstisztek előtt felolvassa proklamációját. Nincs más választásunk, mint a harc folytatása, a gyalogság tartson ki, a tüzérség biztosítsa a védővonalakat, a flotta fusson ki a kikötőkből. Érkezik az őrségparancsnok. A tábornokhoz lép. Halkan jelent. Ludendorff az ablakhoz megy. Rudolf Meyer a másik ablaknál áll, lepillant. Páncélozott kocsi érkezik. Mögötte két kisebb, ugyancsak páncélozott jármű. Százados nyitja az első kocsi ajtaját. Kilép II. Vilmos császár. A második kocsiból kiszáll Miksa herceg, a nemrégiben kinevezett kancellár. Ludendorff a törzstisztek kíséretében a kapuhoz siet. Jelentkezik. Segédtisztje átad egy papírlapot a császár mögött álló tábornoknak. A tábornok belepillant, átadja a császárnak. Négy altiszt vörös szőnyeget gurít a kapuig. A császár elolvassa a proklamációt, továbbadja Miksa hercegnek, ő is elolvassa, összehajtja, zubbonyzsebébe gyűri. A főparancsnoki iroda karosszékében hallgatja, amint Ludendorff jelenti a proklamációban foglaltakat. A kancellárra pillant. Főparancsnok úr, ön gyakorlatilag kétségbe vonja a kancellár intézkedési jogát. A feltétel nélküli megadás katonailag elfogadhatatlan, ismétli Ludendorff, folytatnunk kell a harcot. De kinek van joga erről végső döntést hozni? Ludendorff az íróasztalához lép. Elrendezi a dossziéit. Kiveszi a fiókból az oldalfegyverét. Az asztalra helyezi. Jelenti, hogy kéri a felmentését. Miksa herceg bólint. A császár egy intéssel tudomásul veszi a kérelmet. Rudolf Meyer irodája ablakából látja, amint a császár és kísérete távozik. Ludendorff átmegy a lakosztályába. Beveti magát az egyik karosszékbe. Felesége teát tölt. Leül a másik karosszékbe. Két héten belül nem lesz sem birodalmunk, sem császárunk, meglátod, mondja Ludendorff. Rudolf Meyer dossziéba helyezi a fogolytáborok parancsnokainak jelentéseit. Vacsoraidő. Legénye megterít. Felbontja az utolsó palack rajnai fehérbort. Nem volt bennük képzelőerő, gondolja Rudolf Meyer. Vitáztak, terveztek, parancsokat osztottak, fantázia nélkül. Talán maguk is tudták ezt, ezért volt rám szükségük. Nyugodtan alszik. Reggel eső veri a hegyoldalt, a kastélyparkot. Hét óra húsz perckor reggeli. 6
