Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 2. szám - A csillagórákból könyv született : Herczeg Jánossal beszélget Staar Gyula
állítottunk Thomas Hariot [Harriot] angol csillagásznak, aki fél évvel Galilei előtt már felfedezte „tubusával", hogy a Holdon alakzatok vannak. Megfigyeléseit leírta, vázlatokat készített, de eszébe se jutott, hogy világgá kürtölje. Earl of Northumberland támogatásából, annak petworthi kastélyában munkálkodott csendes nyugalomban. Amikor később Keplertől, aki levelezőtársa és barátja volt, hírt kapott Galilei könyvéről, azt nyomban megszerezte, és dicsérettel írt róla. Semmiféle prioritási vita! Barátja és tanítványa, Sir William Lower levelezésükben egyenesen így fogalmaz: „Úgy gondolom, szorgalmas Galileusunk többet tett háromszoros fölfedezésével, mint Magellane a déli tengerekhez vezető szorosok feltárásával..." Két nagyvonalú angol úriember! Azután megy tovább a történet, szép ívben, mígnem a végén Laci egy érdekes kanyarral eljut odáig, miként sugárzott át az itáliai tudomány közvetlenül Angliába, kihagyva a Kontinenst. Idézi Marjorie Nicolson irodalomtörténészt, aki megmutatja, hogy az angol irodalomban hány helyen jelent meg Galilei, többek között Milton Elveszett Paradicsomában. A tehetős angolok képzéséhez hozzátartozott az európai körutazás. Többen, mint valamilyen kegyhelyre, elzarándokoltak az akkor már vak Galileihez. Milton is. Az akkor még nem vak Milton. S ahogyan ezt Laci megfogalmazta: „egy vak ember szeméből sugárzott feléjük az értelem tiszta világa." Az Elveszett Paradicsomban a Sátán, a bukott angyal így indul új hazájában a part felé: ...hátára dobva nehéz, kerek, nagy égi-acélú pajzsát: roppant keréke úgy csüngött a vállán, mint Hold, melynek körét a távcsövében szemlélte este a toszkán tudós Val d’Arnóban Fiesole csúcsán, foltos körén új földeket, folyót, hegységet hátha fölfedezne... Foltos holdkorongtól foltos holdkorongig ível az esszé, de van egy második zárlat, további idézet az Elveszett Paradicsomból. Ebben már nem Milton, hanem a részlet kiválasztója utal Galileire, merthogy lázadásról és belenyugvásról beszélnek a verssorok. Majd a történelmet, tudományt, festészetet és költészetet ötvöző fejezet lezárásaként jött egy szép összegzés: „A 17. századi Anglia a polgári forradalom, restauráció vajúdásában mindenesetre e két magatartás okos egyesítésével vált, s nemcsak a természettudományokban, Galilei utódjává." A stílus itt oly ismerősnek tűnt, hogy megkérdeztem Lacitól, ugye ezt az utolsó részt már nem Marjorie Nicolson idézi és írja? Szerényen mosolygott, mint akit rajtakaptak a turpisságon: „Oly sokat veszek át tőlük, hogy egy kicsit én is hozzátoldhatok a gondolataikhoz."- A könyv írásakor mennyire hiányzott Vekerdi László odafigyelő szeme?- Laci sokunknak nagyon hiányzik. A könyv írásakor pedig különösképpen szükségem lett volna kontrolljára. Szerencsére többen támogattak az egyes fejezetek kidolgozásakor. V. Ecsedi Judit, könyvnyomtatás-történész az első fejezetet lektorálta, megengedte, hogy átvegyek tőle fontos idézeteket. Vizkelety András akadémikus, germanista középkorkutató a Nibelung-énekről szóló részeket nézte át, és látott el tanácsokkal. Szabados László, az MTA Csillagászati Kutatóintézetének tudományos tanácsadója a csillagászattal összefüggő fejezeteket olvasta, és megválaszolta kérdéseimet. Teliér Gyula szívességéből a Nibelung-ének legjobb kalandját az ő bravúros fordításában közölhettem. Kár, hogy a többit még nem készítette el. Sokat köszönhetek Schiller Róbertnek, a Központi Fizikai Kutatóintézet tudományos tanácsadójának, aki a teljes kéziratot átolvasva az egyensúly megtalálását segítette, több 93
