Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 2. szám - Kabdebó Lóránt: "Kitalálja az életet" : Szabó Magda emlékezése (Bécs, 2000. október 24. és 27. között)
KL: És mondd, amikor költőnek indultál, nem is gondoltad, hogy prózaíró is akarsz lenni? SZM: Nem. Én azt mondtam a férjemnek, hogy én nem tudok prózát írni. Azt mondta, hogy az Isten áldjon meg, hát amit beszélsz, az a magyar epika. Ahogy előadsz, mikor elmondasz egy történetet, hát ne viccelj. Agyonütlek, ha nem írod meg a történeteket, amiket mesélsz a borzasztó debreceni típusokról, vénlányokról, gyerekekről, amikor beszélsz róluk. És így született az Okút. Ezek az emlékezések a gyerekkorból. Addig eszembe se jutott, hogy én prózát írjak. Amit írtam, arról meg voltam győződve, hogy más ember nem érti, ha én magamnak írok, mert nem érez belőle semmit. Egész komolyan ezt hittem. Hogy megírhattam az első könyveimet, az megint Tibornak köszönhető, aki megfőzte vasárnap az ebédet, mert akkor hajnaltól estéig írhattam a Freskót Ez volt az első. Aztán addig bosszant Tibor, míg meg nem írom az Ókutat. De nem azzal kezdtem. KL: A Freskót mikor kezdted el írni? SZM: Piroska temetésén, '53-ban. '53-tól '56-ig megcsináltam a Freskót, Az őzet és a Zsófikat. És nem tudott róla senki, csak Ágnesék. Náluk volt a kézirat egyik példánya, a másik Debrecenben. KL: írógéppel, tollal, ceruzával - mivel írsz? SZM: Mióta élek, írógéppel. KL: És azon hogy tudsz javítani? SZM: Ne akard, hogy egy igazi Szabó-kéziratot láss, mert a frász kitör. KL: Kézzel javítod? SZM: Persze, azt nem lehet géppel, de azt élő ember a Dobos Évikén kívül, aki a gépíróm, senki el nem tudja olvasni. Mondjuk, azt írom, hogy szabadság, kérdem a Gézát, nézd csak, mit írtam itt, Géza azt mondja, hogy: Fekete Péter. KL: Értem, de míg nem volt a Dobos Évike, azelőtt ki gépelte? SZM: Szobotka. KL: Ennyire ismerte a te írásmódodat? SZM: Sok mindent tudott, amit nem tudott senki. Ő mindent tudott. Főleg, ha rólam volt szó, meg is fejelte önmagát. Én ahhoz ideges vagyok, és sajnos nyugtalan és türelmetlen, hogy le is másoljam. Nem tudok más lenni. Azt csinálja más. Én kijavítom úgy, hogy amikor én azt írom, hogy szabadság, más meg azt olvassa, hogy Fekete Péter. Például a Kamilla történetét a novelláskötetben kilencszer írtam meg. KL: A Névjegyek címűt a Mézescsók Cerberusnak című kötetben, amely a családodat idézi fel. És akkor ugyanolyan fehér papírra kezded megint. SZM: Nem mindig. KL: És el is téped? Nem marad meg? SZM: Meg is taposom. Megy a tűzbe. Csak egy olyan őrült ír mindig, mint én. Vagy aki annyira haragudott, mint amilyen én voltam. Mert azt, hogy én hogy tudok haragudni, azt sose akard tudni. De a hozzátartozók maradéka is megérezte, hogy én haragszom. Mert akkor kitör a világháború. Sose mondtam, hogy én jó keresztyén vagyok. Soha nem tudok megbocsájtani. 81
