Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 1. szám - Sándor Iván: Az éjszaka mélyén : 1914

Pinchon beszámol a tárgyalásokon még mindig nyitva hagyott kérdésekről, állandóan a diplomáciát emlegeti, gondolja a marsall, a valóságos fronthelyzet helyett, addig kell harcolnunk, mondja, amíg az ellenség nem fogadja el minden arcvonalon a feltételeinket, a német erőket szétziláltuk, üldözzük, a déli fronton, a Piavénél az olasz erőkkel ellentámadást indítottunk, a fegyverszünetet addig kell Béccsel megkötni, amíg a Monarchia egyáltalán létezik még.

Sorolja az éjszaka érkezett jelentéseket. A német-orosz béketárgyalások elhúzódása miatt a németek elveszítették a türelmüket, villámhadjárattal elfoglalták a Baltikumot, kiváló szervezőjük, Rudolf Meyer ezredes a felszabadult hadtesteket néhány nap múlva átirányítja a nyugati frontra, addig dűlőre kell vinni a még harcoló német erők teljes megsemmisítését, hogy a támogató erőik érkezése már hiábavaló legyen. Egyetértek, mondja Pinchon, a dolgok végére kell járnunk, a háború elvette tőlünk a francia ifjúságot, mit gondol, Ferdinand, hogy fog dönteni az elnök. Sehogy, jelenti ki a marsall, azt fogja mondani, azért nevezett ki főparancsnoknak, hogy az ő különvéleménye ellenére is rám bízza a döntést, a sajtónak pedig azt fogja nyilatkozni, hogy a közös elhatározás szent. Eljött tehát a béke ideje, mondja Pinchon, de nem ismerjük a jövőt, Oroszországban vége a Romanovoknak, Németországban a Hohenzollern dinasztiának, Közép- Európában a Habsburgoknak, ez az ottani kisnemzetek önállósága szempontjából előnyös, egyedül a magyarok sínylik majd meg, de hát miért kellett belépniük a háborúba, mindennek ára van.

Bevallom, ennyi bölcsességet nem néztem ki önből, miniszterem, én meg önből nem néztem ki, marsallom, a katonai sikereket, ami elhozza a békét.

Foch marsall hosszú ideig nem válaszol. A hatalmas ablakhoz lép. Nézi a Szajnát. A távolban a Louvre lenyűgöző épületsora. Visszamegy. Várakozik, ez nem béke lesz, mondja, legfeljebb fegyverszünet, úgy húsz évre. Átöleli a külügyminisztert, isten önnel, Stephan. Pinchon az ajtóig kíséri, isten önnel, Ferdinand.

Spa belgiumi fürdőhely, húsz kilométerre a német határtól. A városszéli kastélyban, főhadiszállásán fogadja Ludendorff tábornok a jelentéseket.

A helyzet hasonló a közlekedési edények törvényeihez, gondolja, a tartalom szintje mindkét oldalon megegyezik, a tévedések az egyiken, a következmények a másikon.

Tévedés volt, hogy a tengeren akartuk legyőzni az angolokat, az lett a következménye, hogy az Egyesült Államok belépett a háborúba. A reggeli jelentések szerint a franciák áttörték a Hindenburg-vonalat, mert nem érkeztek meg időben a keletről átirányított hadosztályaink.

Öklével veri az asztalt. Ordít. Mindenki cserbenhagyott, a Kaiser, a Reichstag, a flottaparancsnokok.

Segédtisztjei rázárják az ajtót.

Fel-alá járkál, a Schlieffen-terv már a kezdeteknél tévedés, de Moltke hajthatatlan volt. Ha rám hallgat, csak akkor indítjuk a keleti offenzívát, amikor nem kell elvonni a nyugati frontról csapatokat. Az ellenséges vonalak mögé való beszivárgás tökéletes volt, a gáztámadások időzítése előnyökkel járt, az utolsó keleti offenzíva sikeres. Mit várnak még tőlem?

4