Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 2. szám - Géczi János: Sétáló árnyék

lemarad az elkéső, hát lábat kapkodva sietnie kell, emiatt nincs ideje meglátni a zsákutcás faluból kivezető országutat merőlegesen metsző sínpár délkeleti szögletébe pottyantott apró és takaros (nem bakter számára épített) épületet, szövött dróttal bekerített és gondozott kertű telket, ahol családjával élt az egész nap egyenruhában feszítő, enyhén bicebóca váltóőr. A váltóház a falusi gyerek számára azért mutatkozik különösnek, mert abban a nap minden szakában nagy a sürgés, onnan figyelve van a világra, s ha kell, abból hullámzó vállal, piros szalagos kalapban, posztókabátban elősiet az állami alkalmazott férfi, a házat és lakást szolgáltatásként kapó, aki leereszti a hosszú rudú, fekete-piros csíkos sorompót, aki hozzányúl a sínváltó karjához, és tiszteleg az elhúzó szerelvény kormos arcú mozdonyvezetőjének, barátjának, akinek nem ismeri a szemszínét, akivel eddig soha szóba nem elegyedett. A vasútállomáson akkurátus rend uralkodik.

És májusban hó esik a vasútállomásra. Ismertek hócsodák, engem a rózsás jelenségek okán leginkább a Rómában megesett érdekel, abban hogyan is mutatkozik meg az antikvitás virágkultusza. Amint Rómában, a via dei Quattro Cantoniról továbbhaladva a via Paolinán át, könnyen elérhető a Santa Maria Maggiore-bazilika, a város egyik legnagyobb őskeresztény bazilikája helyét a hóhullás jelölte ki, úgy a havazás helyszíne jegyzi falum vasúti megállóhelyét. A hagyomány szerint a Santa Maria Maggiore-bazilikát Liberius pápa álma nyomán emeltette III. Sixtus pápa, azon az emelkedésen, ahol a mediterrán nyár derekán megjelent a Madonna, s a feltűnése után havazás kezdődött. Monostorpályiban ugyan sosem volt szándéka a Madonnának megjelenni, tán emiatt helyette ott állnak a nyárfák. A töltés állomással szemközti oldalát hatalmas, keskeny lángú, fénylő zölden tüzelő lombú fák képezték, amelyek május elején néhány napra fehér pelyhekkel szórták meg a szelet és a talajt. Az Esquilinus-dombnak szerencséje adódott, augusztusi hóhullásban részesült, bazilika épült emiatt rajta, nekünk azonban, a Nyírség alján élőknek, ilyesmi nem jutott. Meglehet, efféle nagyra törő alapítói álmok errefelé sosem ébredtek. Amúgy az 5. század közepén Monostorpályi még nem létezett, bár tudható, a közeli és környező, megművelhető földdarabkákat kik is járták: előbb a Körös-kultúrát létrehozók, majd a 7. századtól avarok, kisebb szórványban pedig szlávok.

A honfoglalók számára a falu szálláshely lesz, Zoltán hercegnek ez az öröksége. A honfoglalók nemzetségei közül két bihari család, az Ákos- és a Barsa-nem itt élt. Az Ákosok közüli a királyi udvarokban szolgálatra vállalkozó, apródokat, prépostokat, pincemestert adó Chyre család. Az Ákosok idején a környező falvakat magyarok alapítják, így Monostorpályit is - ha akadtak erre szlávok, semmi nem maradt utánuk, nyilván mert a virulens új közösségekbe gyorsan beolvadnak. Monostorpályi az Ákos-nem birtoka. 1261-ben a későbbi V. István király ifjúsága idején kelt forrás értelmében az Ákos-birtokra Cyrill ispán lesz megerősítve - s ennek a Cyrillnak, azaz Chyrének a területén, Pályiban már létezik a Keresztelő Szent János tiszteletére alapított - premontrei - kolostor.

A francia területen található Laon melletti Premontréből szétszéledő szerzetesek 1126-tól kapnak - a német Norbert kérésére - pápai megerősítést. Ekkortól terjed el mozgalmuk Európa-szerte. A premontreiek nemcsak a hitet szolgálják, de a nép körében terjesztik is, például iskoláztatással, s túl ezen, maguk is végez37