Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 12. szám - Sümegi György: Emlékezni is csak pontosan szépen…

megyei szakszervezetet elhelyezi máshová, és egy éven belül megnyithattam a képtárat, az állandó kiállítást. Másnap visszamentem a tulajdonoshoz, aláírtam, hogy meglesz, és meg tudtam csinálni a Cifrapalotát '83-ban."

Kaposváron, a Rippl-Rónai-emlékülésen 1979. május 23-án, ebéd közben az Iparvendéglőben hallottam Romvári Ferenc pécsi művészettörténész kollégámtól, hogy a Glücks-gyűjtemény is hozzájuk kerül. A sárga irigység jelei ütközhettek ki rajtam, hiszen addigra már földolgoztam s kiállítottam a Nemes Marcell- gyűjteményt, és elkezdtem dolgozni a Kecskeméti Képtár megvalósításán. Több megyei pedagógus képzőművész kiállítást rendeztem a Cifrapalotában s láttam, hogy milyen durván építettek a folyosókba irodákat. Szappanos Bertalan elmondta, hogy a megyei szakszervezet nem szereti az épületet, és új irodaházat építenek. (Ez többéves folyamat, nem egyik napról a másikra valósult meg a költözködésük, de még a róla való döntés sem.)

A Kecskeméti Képtárnak a Cifrapalotába történő tervezése (a feleségem ötlete) Horváth Attila igazgatása idején kezdődött. S amikor értesültem a pécsi szándék elhalásáról, kértem Sarkantyú Mihály művészettörténész évfolyamtársamat, hogy vigyen el Glücks Ferenchez a Népszínház utcába. A „pékmester" - okleveles közgazdász (korábban volt péksége a Koszorú utcában), a művészettörténetben rendkívül tájékozott, olvasott, kulturált úriember volt. A pécsiekkel megakadt tárgyalásokból gyorsan sikerült Kecskemét, a Kecskeméti Képtár felé fordítanom a gyűjtemény útját. Ez azért volt fontos, mert a 81 darabos Nemes Marcell-kollekció (20 mű elveszett a háborúban, elkallódott) 1911 előtt keletkezett műveit szükséges volt egy minőségi, a két világháború közti időben keletkezett gyűjteménynyel kiegészíteni, folytatni, megerősíteni. A Cifrapalotába tervezett Kecskeméti Képtár első tervezetét, forgatókönyvét én írtam, majd a véglegeset lektoráltam (1983. júl. 4.). Farkas István festőművész fiai, Charles Farkas és Polo Farkas egyetértésével, hathatós támogatásával adták át a Farkas-Glücks-gyűjteményt a Kecskeméti Képtárnak. A szerződést Glücks Ferenc, Glücks Ferencné, a Művelődési Minisztérium és a Katona József Múzeum képviselői írták alá Budapesten, 1980. aug. 1-jén. (B. P. akkor találkozott először Glücks Ferenccel.)

„Az volt a feltétel, hogy egy éven belül megrendezem az állandó kiállítást, amibe a képek 90%-a benne lesz." Ezzel szemben a szerződésben így szerepel: a múzeum „a kiállítás lehetőségét két-három év alatt biztosítja". Az 1. jegyzék műtárgyait 1983. szept. 12-én, a 2. listába vett műveket 1989. szept. 12-én vehette birtokba a múzeum, tehát a 90% kiállítása sem igaz mint feltétel, az is utólagos kreáció. A szerződéskötéstől számítva nem „egy éven belül", hanem több mint három év múlva nyílt meg a Kecskeméti Képtár.

Az elnevezés időleges módosítására is rosszul emlékszik B. P: „Románynak olyan problémája volt, hogy ne azt írjuk ki, hogy Kecskeméti Galéria, hanem valami hülyeséget." Romány Pál a történetileg pontos és hiteles Kecskeméti Képtár név helyett igenis a „Kecskeméti Galéria" névhasználatot (ad analogiam: Magyar Nemzeti Galéria) erőltette, és csak elmenetele után merték visszavenni és újra használni az eredeti nevét. Kecskeméti Képtár - de ezt nem mondja ki B. R, mint ahogyan a bántón, sértő módon „pékmesternek" titulált Glücks Ferenc nevét sem. Pedig Nemes Marcell után Glücks Ferenc közgazdász-műgyűjtőnek és a szándé111