Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 12. szám - Fried István: Előzetes - töredékes - gondolatfutamok

tótársként elfogadása. Legyen szabad itt az egyik Nat Roid-regényből vett idézet segítségével továbblépni, a ...de maradj halott egyik helyén olvasható: „Ha én rendőr volnék... vagy akár csak rendező... szintén a legegyszerűbb és a legszorosabb összefüggés szálait keresném a produkcióban. A gazdaságosság elve alapján. A néző is szereti, ha nincsenek elkötetlen szálak, ha a dolgok titkosan összerímelnek. "7 Az első, felületesebb pillantásra csak az volna szemrevételezhető, hogy a rendőr és a rendező közös tőből ágazik szét, s ez a közös tő mintegy kijelöli azt az alapállítást, amely szerint a rendőr és a rendező (rend-teremtő?) munkájában akad közös. A rendőr foglalatosságainál fogva inkább érdekelt ebben a rendben, az „élet"- ben kezében kell tartani az összefüggés(ek) szálait, hiszen az összekuszálódás jelenlétének sikerét, (ön)igazolását vonhatja kétségbe. Ám ezúttal „élet" helyett egy produkció az alakulások tétje, itt viszont a másodjára említett rendezőnek jut kitüntetett szerep: a nézők bizalmát nem csalhatja meg, ha hagyja szétesni a produkciót. A következő mondat mintha egyszerre utalna vissza a rend őrére és rendezőjére: az első tagmondat még általánosságban szól az elkötetlen, de meg/elkötöttséget igénylő szálakról, a második tagmondat azonban félreérthetetlenül utalja át a szóban végigjátszott gondolatot az irodalom területére, a dolgok titkosan összerímelnek. A versszerűség megpendítése elég nyílt beszédre vall, ám a dolgok titkos összecsengetése a jól el/megrendezett eseménysort idézheti föl, lett légyen szó rendőri (közbiztonsági) vagy produkciós (színházi? irodalmi? filmes?) cselekvésről. A két lehetőség nem zárja ki egymást, annál kevésbé, mivel - visszatérve az „életműhöz" - név és anagrammája funkcionálhatnak társszerzőként, megosztozva a fejezetekben, ki-ki a neki tulajdonítható hangvételnek gazdája, felelőse lévén. Hozzátéve, hogy az anagrammák hangzásukkal különféle nyelvi formákra emlékeztetnek: Nat Roid mintha az 1930-as esztendők populáris irodalmi szerzőinek „technikájá"-t tenné a magáévá; amennyiben a magyar név nem elég - közönségcsalogató - biztosíték egy szórakoztató, kalandos regényhez, az angol (R Howard) bizonyos olvasói rétegeket inkább vonzhat. De a kölcsönzött névvel viselője elszakadhat a korábbi műfajoktól (Rejtő az operettlibrettótól, kabarétól), miközben az ott létrehozott eljárások már az új műfaji elgondolásokban köszönnek vissza. A Tandori-anagrammák nem pusztán eltávolodást jeleznek a (közkeletű) Tandori-image-től, hanem egyben nyelvjátékos kiterjesztései a(z író)-személyiség megjelenési formáinak. Nat Roid esetében elképzelhető, hogy Nat a Nathan rövidebb alakja, míg a Roid efféle - angol nyelvi - megfelelései nem mutathatók ki, Tradoni esetében verses és prózai utasítás egyként elhangzik, miszerint hosszú ó-val ejtendő, még véletlenül sem a magyar hangsúlyszabály szerint, ekképpen a második szótag hangsúlyozásaival, hangrendjével olaszos színezetet kap a név, a D'Oré-ban a franciás alakot erősíti a belerejtett „or", azaz arany. S hogy Nat Roid regénybeli igyekezetével támasszam alá a fentieket, a D'Orléans madárfelügyelet alapítója, tulajdonosa Ron Sadle-ként neveztetik, ismét nyelvek között mozog az anagrammás megneveződés, ezúttal a franciából az angol-amerikaiba fut ki. Mintha - valóban - ezen a téren nem volnának elkötetlen szálak, a „felügyelőség" rendőri vonatkozásokat gondoltathat el, ugyanakkor a titkos összeríme- lést az anagrammák működése/működtetése biztosítja. A konkrétabb cselekvések szintén tanúskodnak a létezés különféle területeinek összejátszhatóságairól, ha úgy tetszik, rendőri/rendvédelmi és rendezői működés szó szerinti és átvitt értelmű megjelenítésének egyidejűségéről. Hiszen a madárfelügyelet ugyancsak felügyelet, mint volt róla szó, kapcsolatba kerül bűnügyekkel, aligha meglepő, hogy a „közös"-nek tetsző szókincs mintha azt sugallná, a tevékenységek összefüggnek, aki felügyel, az azt a fajta felügyeleti munkát végzi, amelynek leírásakor egymástól látszólag távoli területek gondolhatok egymásra. A Sár és vér és játék egymást követő lapjairól efféle mondatok ugrathatok ki:

7 Nat Roid: ...de maradj halott. Budapest 1983.

67