Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 12. szám - Lengyel András: Az "elgondolhatatlan kiméra" : Az első magyar újságírósztrájk és Cholnoky Viktor
a szerkesztőnek éppen úgy selyemzsinórt küldött Surányi, mint az elődjének, Szerdahelyi Sándornak." (Krúdy 1957:131.) Azaz, ha ez igaz, Surányi József ekkor a felelős szerkesztőt ki akarta rúgni. A sztrájk tehát, eszerint, az ő védelmében is szerveződött. Nem lehetetlen azonban, hogy Krúdy eleve sűrít s összemossa az 1912-es sztrájkot és a szerkesztőség azt követő, a történet folytatásához tartozó második sztrájkját (vö. Róna 1930). 3 A sztrájk története viszonylag jól megfogható. 1912. február 1-jén este kezdődött, amikor a másnapi számot kellett volna megcsinálnia a szerkesztőségnek, s két napig tartott. Február 2-án és 3-án csak egy-egy hevenyészett anyagú, innen-onnan összeszedett lapszám jelent meg, a munkatársak nem dolgoztak. A laptulajdonos és a szerkesztőség tagjai közt harmadikén hajnalban jött létre a megegyezés, a 4-i szám így már újra a szokott módon készült. A többi lap, értelemszerűen, beszámolt az eseményekről s kommentálta a fejleményeket. A Népszava (1912. febr. 2. és febr. 4.), Az Est (1912. febr. 3., febr. 4.), a Budapesti Hírlap (1912. febr. 3.), a Budapesti Napló (1912. febr. 3.), A Nap (1912. febr. 3.), a Budapester Presse (1912. febr. 3.), a Világ (1912. febr. 3.), a Szegedi Napló (1912. febr. 3.), sőt még az „öreg" Szegedi Híradó (1912. febr. 6.) is bőségesen ismertette és/vagy kommentálta a történteket. Negyedikén, a sztrájk után elsőként megjelent számában maga a Pesti Napló is reflektált a sztrájkra. A lapok természetesen sem külön-külön, sem együtt nem beszéltek el mindent, ami történt, s ami mai távlatból érdekes vagy fontos lehetne, de nagyon sok részletet így is megismerhetővé tettek, s így a főbb események rekonstruálhatóvá, az eseményeket fogadó szakmai reakciók alakulása, a „közvélemény" pedig értelmezhetővé válik. Ha a beszámolókat összevetjük, s az így nyert adatokat egységes időrendbe helyezzük el, kiderül, a Pesti Napló munkatársainak többsége viszonylag új, a szerkesztőségben csupán 1910-től dolgozó munkatárs volt. (Ez, azt kell mondanunk, szükségképpen volt így. Az Est, amely a Pesti Napló korábbi közgazdasági rovatvezetőjének, Miklós Andornak vezetésével 1910 tavaszán jött létre, munkatársait nem kis részben a Pesti Napló szerkesztőségéből regrutálta [vö. pl. Róna 1930]. Helyükre új emberek kellettek.) Maga Cholnoky is - igaz, ekkor már második alkalommal - 1910-től állott a lap szolgálatában. A bérek, amint Surányi József közlése alapján a Budapesti Hírlap nyilvánossá tett, évi 3200 és 6000 korona között váltakoztak, s ezen túl a lap fizette „a munkatársak adóját, betegsegítő- és nyugdíjilletéküket, újévkor pedig 100-250 korona remunerációt" is kaptak (BH1: 5.). Ha figyelembe vesszük, hogy a magasabb fizetés, a havi 500 korona alighanem csak a szerkesztőknek (például Mester Sándor) és - esetleg - a néhány idősebb munkatársnak (Cholnoky, Londesz Elek) járt, s a szerkesztőség tagjai zömmel fiatalok voltak, tehát az alsó bérösszeg közelében mozgott fizetésük, akkor egyértelmű, a szerkesztőség nem volt túlzottan jól megfizetve. Ráadásul évek óta fizetésemelés sem volt a lapnál, s a tulajdonos 1912 elején sem emelte a béreket. A sztrájk közvetlen kiváltója alighanem az a csalódás volt, amit a január végi - változatlanul 1910-es színvonalon álló - bérek kézhezvétele jelentett. A csalódás mindenesetre arra késztette a lap néhány munkatársát (nevüket a beszámolók, így az erről legbővebben tájékoztató Az Est cikke is elhallgatja), hogy „udvarias, de önérzetes levelet" írjanak a kiadónak, figyelmeztetve őt „régi ígéreteire" s követelve fizetésük megjavítását (El: 2.). Hogy mikor született meg ez a levél, elég nehéz meghatá30
