Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 12. szám - Zalán Tibor: Szomorkás alkalmi tükör-szonett
Zalán Tibor Szomorkás alkalmi tükör-szonett Az ötvenéves Elek Tibornak Őszító' idők őszt szító évek nyugtalanságba tört mehetnékek elrendeződni látszódó élek ülünk a parton s mind többet hallgatunk Kilazulóban az eresztékek nem fordulsz hátra és mégis érzed kidobtuk vagy sem a nehezéket léghajónk immár sötétben imbolyog Ok persze nincs még a fájdalomra erős a szív és a kar se lusta dobogni ölelni vergődni tovább Homlokunk hűsítik édes mostohák ha már dőlni muszáj állva mint áfák Villan az éjben a hűvös kobra Megvillan bűvös éjben a kobra ha már állni muszáj dőlve mint áfák homlokunk hűsítik fáradt mostohák Dobogva ölelve vergődve tovább erős a szív és még a kar se lomha visszanevetünk a fájdalomra Léghajónk lassan már sötétben bolyong elhagytuk az összes nehezéket Eljön az időd végül megérted kilazulóban az eresztékek 9
