Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 11. szám - Kamarás István Ojd: Egy regény négy vagy öt, vagy még több élete : (Géczi János Viotti négy vagy öt élete című művének befogadásvizsgálata)
siikhöz képest eltérő megformálás magyarázatát látszik megerősíteni az a tény is, hogy a kérdezettek kétharmada Géczi regényét számos vonatkozásban újszerűnek, szokatlannak tartja. Mégsem merülhet ki ebben és a nehezen érthetőségben a magyarázat, ugyanis a „Mennyire áll közel Önhöz, amit ebben a regényben Ön szerint az író a világról és az emberről állít?" kérdésre adott válaszok mérlege is eléggé erőteljesen negatív, hiszen senki sem érezte világához közel a mű világát, eléggé közel is csak 30 százalék, ezzel szemben eléggé távol 41, nagyon távol pedig 23 százalék. Ebben a tekintetben nem akadtak említésre méltó eltérések a különböző csoportok között, csupán a magyar szakosok átlagostól (2,2) pozitív irányban eltérő (3,0) attitűdje okozhatott meglepetést. Tekintve, hogy ezúttal a főhősnek négy vagy öt élete volt, és többek számára halála egyenesen megváltásnak tűnhetett, ez alkalommal nem számolhatunk azzal, hogy a regény „rosszul", a főhős halálával való végződése okozta sokak számára a mű elutasítását, mint ahogyan az gyakran történni szokott. Ezt igazolni látszik a „Mennyire elégedett a regény befejezésével?" kérdésre adott válaszok pozitív mérlege: a kérdezettek 34 százaléka teljesen, 26 százaléka inkább igen, mint nem, 21 százaléka felerészben elégedett, és csak 19 százalékuk inkább vagy egyáltalán nem. Az elégedetlenek többsége sem boldogabb, hanem egyértelműbb befejezést igényelt. Hatás A fogadtatásból mindig következtetni lehet a hatásra, mely két skálán mérhető: a közömbösen maradás és valamilyen irányú hatás, valamint a pozitív-negatív hatás skáláin. A művek sorsának alakulását korántsem a negatív olvasói reakció, hanem sokkal inkább a közömbösség fordítja rosszra. A tetszés-nemtetszés skálában is felkínáltuk a „közömbösen hagyott" lehetőséget, melyet a kérdezettek 9 százaléka választott, mindegyik csoportban hasonló arányban. A Mester és Margarita, az Iskola a határon, a Sorstalanság (Kamarás 2006: 24.), valamint Kosztolányi Fürdés és A bolgár kalauz című novellái jobban megérintették egyetemista olvasóit.12 A 33 felsorolt hatáselem között is szerepelt a „közömbösen hagyott", amit 24 százalék választott. Annak ellenére, hogy hét hatáselemet lehetett kiválasztani, ez már eléggé magas arány, hiszen a Bulgakov-regény esetében (Kamarás 2005) 8, a Fürdés esetében 9, A bolgár kalauz esetében (Kamarás 2005) 16 százalék volt a közömbösen maradtak aránya. A hatás irányát és erősségét jelzik a „Mit érzett, amikor befejezte a regény olvasását?" kérdésre adott válaszok, melyek között 10 százalékot tett ki azoké, akik semmit sem éreztek. Az érdemi válaszok többsége negatív volt, mint a leggyakoribb válasz (28%) is, mely szerint megkönnyebbülést éreztek, hogy befejezhették egy számukra túl nehéz feladatot jelentő könyv olvasását. A leggyakoribb pozitív válasz a „gondolatébresztő" volt (8%), a leggyakoribb ambivalens válaszok pedig a „befejezetlennek éreztem" és a „zavarodottságot éreztem", „kavarogtak bennem az érzések" (8%) voltak. A felkínált 33 hatáselem közül a legnagyobb arányban választottak a következők voltak: elgondolkodtatott (64%), fárasztott (55%), fejtörést okozott (47%), ismereteket közölt (38%), felbosszantott (30%), csalódást okozott (28%), feladat elé állított (25%), látóköröm tágította (23%), megzavart (20%). Feltűnő, hogy a ritkább pozitív hatás is elsősorban kognitív jellegű, hiszen a „gyönyörködtetett" és a „meghatott" csak 15-15, a „megerősített" csak 6, a megrendített csak 4 százalékot ért el. Az „elgondolkodtatott" és a „látóköröm tágította" a humán szakos nők 12 2 és 6 százalék között volt a közömbösen maradtak aránya. 115
